Galgahévíz, 1955. december 12. A fehér palóc menyasszonyi népviseletbe öltözött Hóka Anna és Dallos Anna a brosstűk között válogat a Miklós-napi búcsú alkalmával tartott vásáron. MTI Fotó/Magyar Fotó: Tóth László
A búcsú ótörök származású magyar szó, már az átadó nyelvben „felmentés, bűnbocsánat” jelentést is magába foglalt, mely a középkortól kezdve a magyarban „búcsújárás, vallási ünnep” jelentéssel egészült ki. Egy-egy falu búcsúja a templom szentjének névnapjához kötődött ezek az összejövetelek még több világi elemet foglaltak magukba. A búcsúkon legtöbb helyen kirakódó vásár, körhinta és egyéb mutatványos is szórakoztatta a falusiakat. Galgahévíz Pest megyei palóc község a Galga-patak jobb partján. Nevét a község alatt egykor fakadó hévforrástól kapta. Galga-menti női népviselet: Három keményre vasalt (csörgős) alsószoknya, rávéve fehérszoknya, majd 1-2 kartonszoknya, posztószoknya apró virághímzésekkel, mindegyik szoknya apróra ráncolva, felül kötény. A fejükön a menyecskék, asszonyok főkötőt (fékető) viseltek, amelyet csipkével és rózsás pántlikával (szalag) díszítették. A menyasszonyi főkötőt gyöngyhímzéssel készült. Felül félinget (ingváll) és apró virággal hímzett bársony nyúlót (blúz) viseltek. Ezek fölé nyakbavaló kendőt (vállkendő) kötöttek, amelyek alapanyaga kékfestő, klott, kasmír vagy élénk színű, rojtos szélű selyem volt. A nyakba galáris (gyöngysor) került. Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai Myra városában. Már a VI. században a nyugati és a keleti egyház kedvelt szentje. A Miklós napi ajándékozás paraszti hagyományai a szent legendájával vannak összefüggésben.