Nagymaros, 1989. február 6. A hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Pavel Hrivnák, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának első elnökhelyettese (k, szemüveges) és kísérete Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter (b1) és Szántó Miklós, az OVIBER vezérigazgatója (b2) társaságában megtekinti a bős-nagymarosi vízlépcső építkezését. MTI Fotó: Kovács Attila
A bős–nagymarosi vízlépcső – hivatalosan Gabčíkovo–nagymarosi Vízlépcsőrendszer – a Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítására tervezett építmény. A vízlépcső létesítésének célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem és területfejlesztés volt. A létesítmény tervezett főbb egységei: a Dunakiliti mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvízcsatorna közepén a bősi erőművel és Nagymaros térségében a nagymarosi vízlépcső. A bősi erőmű első ütemét 1986-ban, a nagymarosi erőmű utolsó egységét pedig 1990-ben kellett volna üzembe helyezni. Eredeti formájában végül sosem valósult meg. Maróthy László (Szeghalom, 1942. december 25.) az MSZMP Központi Bizottságának (1973-89) és Politikai Bizottságának (1975-88) tagja, budapesti bizottságának első titkára (1980-84), a Minisztertanács elnökhelyettese (1984-87), környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter (1987-89).