Miskolc, 1953. január 28. Munkás hegeszt a diósgyőri MÁVAG Kohászati Üzemek egyik üzemegységében. MTI Fotó/Magyar Fotó: Vadas Ernő
A kohászat hosszú múltra tekint vissza a térségben: kezdete Mária Terézia 1770. július 28-án kelt rendeletétől datálható, melyben megalapította a „Hámor Vas-mű” vasverő hámort és Fazola Henriket, a kor kiemelkedő szakemberét nevezte ki vezetőjévé. Fazola épített egy kohót Ómassán, ami 1828-ig működött. Ezután fia, Fazola Frigyes építette fel az újmassai Őskohót, ez 1866-ban szüntette be termelését. Innen költözött át a gyár helyszűke miatt Diósgyőrbe 1870-ben, Magyar Királyi Vasműhivatal Diósgyőr néven. 1879-ben bevezették a Siemens–Martin-, 1882-ben a Bessemer-acélgyártást. 1880-ban Magyar Királyi Vas- és Acélgyár, 1925-ben Magyar Királyi Állami Vas- Acél- és Gépgyárak lett a neve. A II. világháborút követően az állam nehézipari központtá kezdte fejleszteni Miskolcot, amelynek akkor már Diósgyőr a része volt. A diósgyőri MÁVAG Kohászati Üzemekről leválasztották a DIMÁVAG (később Diósgyőri) Gépgyárat, az acélmű 1953 áprilisától Lenin Kohászati Művek néven működött tovább. A kombinát a megye legnagyobb munkaadója volt, és egyre jobban korszerűsítették; itt épült az ország legnagyobb nagyolvasztója és Martin-kemencéje. 1989-ben jött létre az LKM helyett a Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága, a DIMAG Rt. A gyár egyes részlegei előbb leányvállalattá, majd önálló gazdasági társaságokká alakultak. A DIMAG Rt-t 1991. december 29-én privatizálták. 2004. október 1-jétől DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. néven működött, 2009. február 23-án bejelentették, hogy a vállalat befejezi a tevékenységét.