Budapest, 1950. február 25. Vas Zoltán, az Országos Tervhivatal elnöke, Gerő Ernő államminiszter, Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára, Martin Andersen Nexö dán író és Apró Antal, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára (b-j) a sztahanovisták első országos tanácskozásának elnökségében a Vasas Székházban (VIII. kerület, Magdolna u.). MTI Fotó/MAFIRT: Bartal Ferenc
Gerő Ernő (eredetileg Singer Ernő) (Terbegec, 1898. július 8. – Budapest, 1980. március 12.) kommunista politikus, kereskedelem- és közlekedésügyi (1945), közlekedésügyi (1945-49), pénzügy- (1948-49), állam- (1949-52), belügyminiszter (1953-54), miniszterelnök-helyettes (1952-56). 1956 július-október közt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkára. Rákosi Mátyás (szül. Rosenfeld Mátyás, Ada, 1892. március 9. – Gorkij, Szovjetunió, 1971. február 5.) a Magyar Kommunista Párt (1945-48) és a Magyar Dolgozók Pártja (1948-1956) fő- majd első titkára, a Minisztertanács elnöke (1952. aug. 14.–1953. júl. 4.). 1956 júliusában leváltották első titkári tisztségéből, haláláig a Szovjetunióban élt. Vas Zoltán (Weinberger, Budapest, 1903. március 30. – Budapest, 1983. augusztus 13.): Budapest polgármestere (1945. május-november), a Gazdasági Főtanács főtitkára (1945-49), az Országos Tervhivatal elnöke (1949-53). Martin Andersen Nexo (Koppenhága, 1869. június 26. – Drezda, 1954. június 1.) dán író, a dán kommunista szépirodalom első képviselője. Apró Antal (Szeged, 1913. február 8. – Budapest, 1994. december 9.) kommunista politikus, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára (1948-51), építőanyag-ipari miniszter (1952-53), a Minisztertanács elnökhelyettese (1953. november-1956. október), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke (1956. június-1958. január). 1954 végétől a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó bizottságot vezette. 1956. október 26-31. között a Nagy Imre-kormány építésügyi minisztere. 1957 májusától 1971 májusáig a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országgyűlés elnöke (1971. május-1984. december). A sztahanovista mozgalom célja a szocialista munkaverseny létrehozása, azaz az egyes munkások önálló kezdeményezésekre törekvése, a munka ésszerűbb megszervezése, a teljesítmények fokozása, a gépek teljesebb kihasználása, és a fejlettebb munkamódszerek átadása.