Ózd, 1951. augusztus 20. A 3. számú Martin-kemence első csapolását figyelik az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói. Magyar Fotó/MTI Fotó: Kovács Lajos ifj.
A 19–20. század fordulója után az ózdi gyár történetében két időszak különböztethető meg. Az első a martinacélmű és acélhengermű bővítése 1895–1907 között. A második szakasz 1908-tól 1915-ig tartott és a nagyolvasztómű, valamint a finomhengermű létesítését foglalja magában. Az Ózdi Vas és Acélgyárnak, (ÓKÜ) a RIMA Ózdon lévő gyárának 1945-ben jelentős szerepe volt a jóvátételi szállításokban és ez hozzájárult a megszakadt termelési és értékesítési kapcsolatok gyors újjászervezéséhez. Ózdon 1959–1960-ban megkezdődött a legjelentősebb acélműfejlesztési program, a már elavult Martin-acélmű átépítése. 1990 gyökeres változásokat hozott a nagyüzemek életében. Megszűnt a KGST, összeomlott a keleti piac, aminek következtében a termelésük nagy részében erre dolgozó vállalatok is nehéz gazdasági helyzetbe kerültek és mivel nem kaptak onnan további megrendeléseket, a termelés erősen lecsökkent. A fenti hatásoknak az ózdi gyár is áldozatul esett. Több sikertelen privatizálás után a gyár egy részét lebontották és szinte minden tevékenysége megszűnt.