Miskolc, 1961. május 19. Egy finom drótszálhúzó gép modelljét készíti Gémes György esztergályos, Gömörkényi György villanyszerelő és Nyéki László lakatos III. éves ipari tanuló, a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak Rt. Diósgyőri Gyárában (DIMÁVAG). Évente több mint 160 ipari tanulót képeznek szakmunkássá a gyárban. MTI Fotó: Birgés Árpád
A Fassola Henrik 19. század eleji újmassai hutájából felfejlesztett diósgyőri MÁVAG-részleg egyik "ágából" alakult az államosítások után a DIMÁVAG Diósgyőri Gépgyár (a másik lett a Lenin Kohászati Művek). 1963-ban összevonták több más céggel, például a Borsodvidéki Gépgyárral, s az így létrejött Diósgyőri Gépgyár (Digép). 1949-ben az iparostanonc-iskolákat iparitanuló-iskolákká szervezték át, amelynek feladata az ipari szakmunkás-utánpótlás biztosítása volt. A három évfolyamos ipariskolákban (későbbi nevükön szakmunkásképző iskolákban) az általános iskola elvégzése után tanulhattak tovább a fiatalok. 1961-től a közoktatás részévé vált a szakmunkásképzés. 1964-ben létrehozták az emelt szintű szakmunkásképző iskolát, a hároméves képzés után az itt végzett tanulók két év alatt szerezhettek érettségi bizonyítványt a dolgozók gimnáziumaiban. Az emelt szintű szakmunkásképző iskolák 1973-tól kezdve fokozatosan megszűntek.