Mezőtúr, 1955. április 30. Szabó Ilona kiváló dolgozó, a mezőtúri földműves-szövetkezet pénzügyi előadója, a Minisztertanács és a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanács) felszabadulási serlegét tartja kezében a szövetkezet központi irodája előtt Forgács Lajos ügyvezető, Imre Miklós főkönyvelő, Takács István szakszervezeti elnök, Bujdosó András, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője, Szabó Imréné, a földműves-szövetkezet pártszervezetének vezetőségi tagja és Molnár János boltkezelő, a földműves-szövetkezet élenjáró dolgozója társaságában. A serleget az ország szövetkezetei között megindított felszabadulási versenyben nyerte el a szövetkezet. MTI Fotó/Magyar Fotó: Bereth Ferenc
Földműves-szövetkezet: Az ötvenes évek elején a falvak ellátása a területi alapon szervezett földműves-szövetkezetek (az áfészek jogelődjei) feladata lett, amelyek eszközei kezdetben túlnyomórészt az államosítással párhuzamosan átszervezett szövetkezeti kereskedelemből származtak. Az összevonások következtében egy faluban csak egy földműves-szövetkezet működött, s gyakori volt a szomszédos települések szövetkezeteinek összevonása is. E szervezetek irányítását a Szövosz végezte. A Szövosz ugyan elvileg társadalmi szervezet volt, gyakorlatilag azonban egy középirányító szervezetre jellemző feladatokat látott el. Munkaverseny: Magyarországon az 1950-es években szovjet mintára szinte folyamatosak voltak a munkaversenyek az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A mennyiség hajszolása legtöbbször a minőség romlását eredményezte. Leginkább a fontos ünnepek (április 4., november 7. stb.), a vezetők születésnapja adott alkalmat munkaversenyekre. Országos munkaverseny kampányt indítottak pl. Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából 1952. január 17-re, illetve országgyűlési választások előtt is. A versenyen kiválóan, a normát több száz vagy ezer százalékkal túlteljesítő dolgozókat élmunkásoknak, sztahanovistáknak nevezték. A munkaversenyek a norma szigorításának is fontos eszközei voltak. A szocializmus későbbi szakaszában (1960-as, 1970-es évek) a munkaversenyek szocialista brigádverseny formájában zajlottak, amelyek már nemcsak a termelékenység növelésére irányultak, hanem az ideológiai és kulturális képzésre is.