Szátok, 1960. december 9. Lukács Péter Palócföld egyik leghíresebb dudása. MTI Fotó: Bojár Sándor
Palócföld a néprajzi irodalom nyomán kialakult fiktív tájfogalom, amellyel Hont, Nógrád, Heves, Borsod, Gömör történeti megyék földjét, a hipotetikusan palócnak, palóc jellegűnek tekintett népesség lakóhelyét jelöli a néprajzi irodalom. E lakosság egységes palóc elnevezése tudományosan nem hiteles. A magyar népi műveltség történeti, társadalomfejlődési szempontból jelentős valamennyi jelensége és eleme a magyar nyelvterület északi, felföldi sávjában egyes feltételezetten palócnak tekintett jellegzetességektől függetlenül, összefüggő területet alkot, és ez egybeesik a Felföld, Felső-Magyarország magyarsága nagytáji kereteivel. A palócok lakta mintegy százötven település főként az Északi-középhegység lábainál, a Cserhát, a Mátra és a Bükk hegyes-dombos vidékén Borsod, Heves és Nógrád megye területén található. Az északi területek duda típusának legszembeötlőbb jegye, hogy a sípszár egy fából faragott kecske- vagy kosfejbe illeszkedik.