Csitár, 1960. december 9. A 78 éves Mészáros József fafaragó mutatja a gyerekeknek a csanak (ivópohár) készítését. MTI Fotó: Bojár Sándor
Palócföld a néprajzi irodalom nyomán kialakult fiktív tájfogalom, amellyel Hont, Nógrád, Heves, Borsod, Gömör történeti megyék földjét, a hipotetikusan palócnak, palóc jellegűnek tekintett népesség lakóhelyét jelöli a néprajzi irodalom. E lakosság egységes palóc elnevezése tudományosan nem hiteles. A magyar népi műveltség történeti, társadalomfejlődési szempontból jelentős valamennyi jelensége és eleme a magyar nyelvterület északi, felföldi sávjában egyes feltételezetten palócnak tekintett jellegzetességektől függetlenül, összefüggő területet alkot, és ez egybeesik a Felföld, Felső-Magyarország magyarsága nagytáji kereteivel. A palócok lakta mintegy százötven település főként az Északi-középhegység lábainál, a Cserhát, a Mátra és a Bükk hegyes-dombos vidékén Borsod, Heves és Nógrád megye területén található. Csanak: egy darab fából faragott, különféle formájú és díszítésű, nyeles vagy egyfülű edényke, amellyel az erdőt-mezőt járó ember a forrásból vizet merített. Egyéb elnevezése: ivóbegre, ivókalány, ivócserpák, merítőcsésze, pásztorkanál, vadászkanál