Budapest, 1956. október 14. Rajk Lászlóné Földi Júlia (j3) és Nagy Imre, a Magyar Dolgozók Pártjának tagja, volt miniszterelnök (j) beszélgetnek a debreceni Győrffy István Népi Kollégium egykori lakóinak baráti találkozóján a budapesti Kossuth Klubban. MTI Fotó: Vigovszki Ferenc
Rajk Lászlóné Földi Júlia (1914–1981) politikusnő. 1941-től az illegális kommunista párt tagja. 1944-ben Rajk Lászlóval együtt letartóztatták, 1945 tavaszán szabadult. A Magyar Nők Demokratikus Szövetségének budapesti titkára (1945-1946), országos főtitkár (1946–1948), MNDSZ elnöke (1948-1949). Férje, Rajk László letartóztatását követően, 1949. május 30-tól házi őrizetben volt, majd őt is letartóztatták. Dr. Szebenyi Endre és társai ügyében 1950-ben koholt vádak alapján ötévi fegyházbüntetésre ítélték. 1954. június 14-én szabadon engedték, 1955-ben rehabilitálták. Kiszabadulása után elszánt küzdelmet folytatott kivégzett férje ártatlanságának és Rákosi bűnösségének nyilvános kimondásáért. A Nagy Imre körül csoportosuló pártellenzékhez tartozott. 1956. október 19-én a férje rehabilitációja után kapott összeget nyilvánosan felajánlotta a népi kollégiumok újjászervezésére. 1956. november 4-én gyermekével a jugoszláv követségre menekült, a Nagy Imre-csoporttal Romániába, Snagovba deportálták, és csak 1958-ban, a Nagy Imre-per után térhettek haza. Ezek után a Magyar Országos Levéltár munkatársa. Saját kapcsolatai és gyermeke, ifjú Rajk László révén részt vett a demokratikus ellenzék szervezkedésében. Nagy Imre (1896-1958) politikus, földművelésügyi miniszter (1944-1945), belügyminiszter (1945-1946), az országgyűlés elnöke (1947-1949), élelmezési miniszter (1950-1952), miniszterelnök-helyettes és begyűjtési miniszter (1952-1953), miniszterelnök (1953-1955). Az 1956-os forradalom miniszterelnöke.