Budapest, 1958. szeptember 20. Kalló Viktor szobrászművész műtermében egy krétavázlat alapján a kompozícióról magyaráz hallgatójának. A háttérben az 1959-ben Pécsett, a Kőrösi Csoma Sándor utca 13/b. alatt található ház homlokzati díszeként felállított Vadliba című, réz domborítású alkotásának kísérleti darabjai láthatók. MTI Fotó: Pálfai Gábor
Kalló Viktor (Babócsa, 1931. július 12.–): szobrász. 1950-1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mesterei Beck András és Szabó Iván voltak. Tanulmányúton járt Olasz-, Francia- és Görögországban, valamint a Szovjetunióban. 1960-ban és 1980-ban Szakszervezetek Országos Tanácsa-díjat, 1961-ben Munkácsy-díjat kapott, 1985-ben érdemes művész. Szobrászi munkássága szerteágazó: a monumentális szobrászatban kifejtett tevékenysége mellett kisplasztikái is jelentősek. Politikai emlékműveket, portréemlékműveket, munkástárgyú alkotásokat, portrékat, állatszobrokat készített a legkülönbözőbb anyagokat (bronz, kő, rézlemez, krómacél) felhasználva, változatos technikákat alkalmazva. 1959-ben megnyerte a budapesti Köztársaság téri Mártíremlékmű-pályázatot, és ezt követően három évtizeden át az egyik legfoglalkoztatottabb köztéri szobrászként dolgozott. A korszak aktualitásaival, politikai jelszavaival áthatott műveit a realista szemlélet, a figurativitás jellemzi, de ismertek elvont kompozíciói is. A rendszerváltást követően számos munkája a Budatétényi Szoborparkba, ill. raktárba került.