Sopron, 1965. október 18. Férfiak megitatják lovaikat, a lovasszekéren hordókban a szüreten szedett szőlő. MTI Fotó: Járai Rudolf
A soproni borvidék az Alpok lábánál, a Fertő-tavat szegélyező alacsony hegyoldalakon és lankákon 1400 hektáron terül el. Eredete a keltákig (i.e. 300 környéke) vezethető vissza. A Római Birodalom idején Probus császár ültetett szőlőt az egykori Scarbantia köré a III. században. Később a Frank Birodalom védelme alatt, bajor telepesek teremtették meg a máig folyamatos szőlőtermesztés és borkészítés alapjait. A XIV. század elejére Sopron Magyarország legjelentősebb bortermelő vidéke lett, kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúltak az ország akkori határain és szabad királyi város lévén, számos borral kapcsolatos privilégiummal rendelkezett. A szorgalmukról híres gazdapolgárok, más néven ponzichterek munkáját csak a Filoxéra pusztítása torpantotta meg. A borvidék uralkodó fajtája a Kékfrankos. Jelentősek még a Zweigelt, Cabernet sauvignon, Merlot és a Pinot noir ültetvények. A fehérborfajták közül a Zöld veltetlini, Chardonnay, Sauvignon blanc, Tramini, Irsai Olivér Zenit, Korai piros veltelini, Királyleányka emelhető ki.