Elek, 1960. november 23. Szalontai Ferenc, Sztrén János és Kovács Mátyás asztalosok elhelyezik az általuk készített baromfi-itatókat a négy tsz-ből alakult Lenin termelőszövetkezet egyik épülete mellett. A község különböző nemzetiségű vezetőinek fő törekvése, hogy a dolgozó lakosságot minél jobb eredményekhez segítsék. MTI Fotó: Fehérváry Ferenc
Az Eleket említő írásos emlék 1232-ből származik. A települést a törökdúlást és a 15 éves háború pusztításait követően német telepesekkel népesítette be báró Harruckern János György, 1724-ben. Ezt követően Elek töretlen fejlődésnek indult, az 1854-es források már mezővárosként említik. Ennek a folyamatnak a trianoni békeszerződés vetett véget, Elek elvesztette piacainak egy részét, határ menti településsé vált. Lakossága többségében német, valamint magyar és román nemzetiségű, de megtalálhatóak voltak szlovákok is. A 2. Világháborút követően a német lakosság nagy részét kényszermunkára hurcolták, ill. elűzték, és az ország más részeiről hoztak helyükbe telepeseket, valamint Felvidékről elűzött magyar családok is kerültek településre. Eleknek 1950 és 1990 között mindvégig önálló tanácsa volt, 1970-ben nagyközséggé nyilvánították. Békés megyéhez 1946-ban történt csatolásától a járások megszűnéséig, 1983 végéig a Gyulai járáshoz tartozott, ezután 1990-ig a Gyulai városkörnyékhez. Elek 1996 óta város. Napjainkban több nemzetiség is lakja, németek, szlovákok, románok, cigányok.