Diósgyőr, 1953. január 28. A diósgyőri kohászati üzemek igazgatóságának emléktáblája a massai őskohó falán. MTI Fotó/Magyar Fotó: Vadas Ernő
Magyarország első ipari műemléke, az ún. „őskohó” története a 18. századra nyúlik vissza. Fazola Henrik német származású vasműves – akinek világhírű rokokó stílusú alkotásai Egerben találhatók - 1770-ben Miskolc-Ómassa területén, Mária Terézia engedélyével az általa felfedezett vasércbányákra, illetve a térségben található hatalmas erdőségekre alapozva vasművet épített. Fia, Frigyes, aki kiemelkedő eredményeket ért el a hazai acélgyártás megteremtésében, előbb a Garadna-patak mentén 1810-1812 között megépített egy duzzasztógátat, mellyel létrejött a Hámori-tó, majd 1813-ban Újmassán egy korszerűbb kohót, vasművet telepített. A kohó, mely 1831-ben átépítésre került, az 1870-ben Miskolc és Diósgyőr között telepített vasgyár üzembe helyezése után, 1872-ben fejezte be működését. A következő évtizedek során romba dőlt nagyolvasztót a diósgyőri kohászati üzemek (az akkori Lenin Kohászati Művek) és az Országos Műemléki Felügyelőség műszaki és anyagi közreműködésével 1951-54-ben rekonstruálták, részben eredeti formájában helyreállították. Az építmény Magyarország legrégibb ipari műemléke.