A Császár

Albert Flórián, a Ferencváros és a válogatott csatára, háromszoros gólkirály, a magyar futball egyetlen aranylabdása, a Nemzet Sportolója szeptember 15-én lenne nyolcvanéves.

Karakter

2021.09.15 | olvasási idő: kb. 4 perc


1941-ben született a Bács-Kiskun megyei Hercegszántón. Édesanyját korán elvesztette, nehéz anyagi körülmények között a nagyszülei nevelték. Már kisgyerekként varázsolt a labdával, tehetségére hamar felfigyeltek. 1952-ben került Budapestre, az akkor Kinizsi nevet viselő Ferencvároshoz. A klubhoz egész életében hű maradt. Tizenhét évesen mutatkozott be az NB I-ben, a zöld-fehérek az ő két góljával győztek a Diósgyőr ellen.

A Ferencváros csapata a Népstadionban 1959-ben: Berta Ferenc, Vilezsál Oszkár, Thomann Antal, Dékány Ferenc, Fenyvesi Máté, Dálnoki József, Friedmanszky Zoltán (álló sor, b–j), Virágh József, Gerendás András, Rákosi Gyula, Albert Flórián (első sor, b–j). (MTI Fotó: Mikó László)

A Ferencvárosban 1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett. Négyszeres bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), 1972-ben kupagyőztes, 1960-ban, 1961-ben és 1965-ben gólkirály, 1965-ben tagja volt az Európa-liga (2009-ig UEFA-kupa) elődjének számító Vásárvárosok Kupáját (VVK) elhódító csapatnak, amely a döntőben 1:0-ra verte meg a Juventust. Flórit 1966-ban és 1967-ben az év labdarúgójának választották Magyarországon.

Harcban a labdáért (MTI Fotó: Mikó László)

„Életem a Fradi” (2007) című könyvében írta: „Mint Kosztolányi fái, úgy tartoztam az Üllői úthoz. A rosszakaróim azt mondhatták, úgy álldogál Albert a Fradi-pályán, mint az Üllői úti fák, csak azoknak nincs csípőn a kezük. Hát igen, valóban ott álldigáltam, még néha csípőn is volt a kezem, de két álldigálás között bemutattam néhány cselt, rúgtam néhány gólt, szereztem némi örömöt több százezer futballbarátnak.”

A csípőre tett kéz, a Flóri alakjával összefonódott jellegzetes testtartás (MTI Fotó: Petrovits László)

A nagyválogatottban 1959. június 18-án mutatkozott be, a nemzeti együttes mezét 75 alkalommal húzta magára. Tagja volt az 1960-as római olimpián bronzérmet szerzett magyar válogatottnak és az 1964-es madridi Európa-bajnokságon szintén harmadik nemzeti együttesnek. A válogatottal az 1962-es chilei és az 1966-os angliai világbajnokságon is szerepelt. Chilében a vb gólkirálya volt (holtversenyben) 4 találatával. 1972-ben meghívták az Európa-válogatottba, 1968-ban és 1973-ban a világválogatottba. A „Császár” – ez volt tiszteletet sugárzó beceneve – összesen 539 mérkőzésen játszott, és 391 gólt szerzett.

A Wales ellen mérkőzés előtt a Népstadionban 1962. november 7-én. A válogatott tagjai: Göröcs János, Albert Flórián, Tichy Lajos, Fenyvesi Máté, Sóvári Kálmán, Solymosi Ernő, Mátrai Sándor, Sipos Ferenc, Mészöly Kálmán, Szentmihályi Antal és Sándor Károly (b–j). (MTI Fotó: Pálfai Gábor)

„Amatőr sportolóként” a Magyar Távirati Irodánál dolgozott. 1959 és 1967 között a sportosztályon sajátította el az újságírás fortélyait. Főnöke, Hoffer József, a későbbi szövetségi kapitány szerint az írógép mögött is tehetségesnek bizonyult. Pályafutásának legnagyobb elismeréseként 1967-ben elnyerte a France Football Aranylabdáját, a legjobb európai futballistát megillető elismerést.

Hoffer Józseffel az Aranylabda átadási ünnepsége után (MTI Fotó: Szebellédy Géza)

Bámulatosan cselezett, kiválóan fejelt, labdáit mágnesként vonzotta a kapu. Úgy látott a pályán, ahogyan csak kevesen: pazar labdákat adott, vagy ő maga iramodott neki, hogy négy-öt védőt elfektetve a tizenhatos mélyéig kígyózzon. Játszani nagyon szeretett, edzeni kevésbé, s ezt ő maga sem tagadta. Rendkívül sportszerű játékos volt, sohasem rúgta meg szándékosan ellenfelét.

A védők gyűrűjében (MTI Fotó: Kovács Gyula)

1969. június 15-én Koppenhágában a Dánia–Magyarország világbajnoki selejtezőn súlyosan megsérült. Hosszan tartó felépülés után újra pályára léphetett, de a térde nem bírta a folyamatos terhelést. Lassan megérett benne a visszavonulás gondolata.

A gipsz levétele után feleségével (MTI Fotó: Lajos György)

Utoljára 1974. március 17-én játszott a Ferencvárosban, a válogatottban pedig 1974. május 29-én a Jugoszlávia elleni 3-2-es győzelem alkalmával lépett pályára. A Fradi 1975. június 7-én búcsúmérkőzést rendezett számára az Üllői úton a Vojvodina ellen. Visszavonulása után is a Fradiban dolgozott, a klub örökös bajnoka, 2001-től az FTC tiszteletbeli elnöke volt.

A Fradi elnökeként egy sajtótájékoztatón (MTI Fotó: Németh Ferenc)

A Császár 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet. 2007-ben szülőfaluja, Hercegszántó első díszpolgára lett, 2010-ben a főváros díszpolgárává avatták. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki a magyar labdarúgás területén végzett példaértékű sportolói és edzői tevékenysége, életpályája elismeréseként.

A két Flóri (MTI Fotó: Németh Ferenc)

A Magyar Labdarúgó Szövetség 2011-ben ünnepséget rendezett hetvenedik születésnapja alkalmából. Nem sokkal később kórházba került, és október 30-án szívinfarktusban elhunyt. 2012-ben film készült pályafutásáról a „Császárról” címmel, 2013-ban utat neveztek el róla a Ferencvárosban. A Ferencvárosi Torna Club stadionja előtt 2014-ben avatták fel bronzszobrát, Kligl Sándor alkotását.

Szobra a pálya előtt (Róka László felvétele)

Borítókép: Budapest, 1959. november 8. Albert Flórián a német védők gyűrűjében a 4:3-ra megnyert Magyarország–Német Szövetségi Köztársaság barátságos válogatott labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Mikó László. Azonosító: MTI-FOTO-811945.

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 305 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.

További cikkek:

Millenáris – a magyar versenysport bölcsője

Millenáris…, Pesten? A Thököly útnál? Csaknem mindenki értetlenkedik, a budai Millenárisra gondol. Pedig az első, a régi Millenáris ma is megvan még. Igaz, alig lehet észrevenni, de nem messze tőle ott hömpölyög a nagyvárosi forgalom.

Kárpáti Rudolf 100!

Kárpáti Rudolf hatszoros olimpiai bajnok és hétszeres világbajnok kardvívó, sportvezető 100 éve, 1920. július 17-én született Budapesten.

Új képhez új hangot adunk!

Arról, hogy a filmrestaurálás mozgóképes oldalról mit rejt magában, már esett szó az ikonikus Tüskevár című sorozat kapcsán. A következőkben annak rejtelmeibe nyújtunk betekintést, hogyan lehet friss hangot varázsolni a régi filmek alá.

Hosszú hétvége a magyar irodalom utolsó nagyasszonyával

Az ajtó, Für Elise, Régimódi történet. Csupán néhány kiragadott cím életművéből, de fölösleges is folytatni a fölsorolást, hiszen úgyis mindenki azonnal tudja, hogy Szabó Magdáról, a XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb hatású és máig divatos alkotójáról van szó, aki Esterházy Péter szavaival a magyar irodalom utolsó nagyasszonya volt.