Avar István - Szénfejtésből színpadi gyémánt

Történelmi figurák bőrébe bújt vagy nevetséges, groteszk alakot játszott – mindig jól érthetőn, határozott vonásokkal és hitelesen. Ügyelt a szóra – a színész egyik legfontosabb eszközére –, legendás orgánuma és szövegmondása rangos pályatársai közül is kiemelte, a színpadi beszédet oktatta is. Ő maga nem készen kapta tudást, nem otthonról, kibélelt fészekből hozta a műveltségét. Keményen meg kellett dolgoznia érte. A szakérettségis bányászgyereket elsőre felvették a főiskolára, ahol 1954-ben végzett.

 

Élete Heves megye egyik aprócska bányászfalujában, Egercsehiben kezdődött 1931. március 20-án. Gyerekként szívesen mondott verset, produkálta magát alkalmi közönsége előtt. Tizennégy éves korában bányászinasként már családfenntartó volt, hadifogságba esett apja helyébe lépve. Eleinte a papi hivatás vonzotta, majd inkább a helyi amatőr színjátszó körben élt a szószék-színpad jelentette lehetőséggel. Halottnak hitt apja 1948-ban hazatért a fogságból, ő pedig színjátszó köri társainak biztatására Pesten sikeresen felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Első, kötelező vidéki szerződése a pécsi társulathoz kötötte. Pályakezdése ragyogó volt, mindenben megmártózhatott, legyen az operett, zenés vígjáték vagy tragédia, drámai hőszerep.

Sikeres pályája és látszólagos nyugalma mögött rejlő belső feszültséget csak egy-egy elejtett megjegyzése, illetve az évtizedek során „beszerzett” gyomor és szívbetegségek, műtétek jelezték. A jó kiállású ifjú színész belső félelmeit jól mutatja, hogy bár tehetségére és teljesítményére korán fölfigyeltek, de pécsi évei alatt több fővárosi ajánlatra, köztük a Nemzeti Színház hívására is nemet mondott. Az általa is paradicsomi éveknek titulált, Pécsen eltöltött ifjúi időszakot nehezen cserélte föl a „nagyvadak” küzdőterével. Az itt töltött hat éve a sikereké és tanulásé volt, a színházi munka mellett feljárhatott Budapestre, első filmjeinek forgatására is. Nem utolsó sorban élet párját is itt találta meg. Gyapay Yvette színésznővel kötött öt évtizedes házasságából egy fia született. 

 A Nemzeti Színházban még gyakorlatos színészként testközelből ismerhette meg a korszak általa is  tisztelt nagy színészegyéniségeit. Megtapasztalta a belső viszonyokat, feszültségeket, nem volt kedve újoncként fejest ugrani ebbe a mély vízbe, de nem hagyhatta veszni a szerencséjét és a tehetségét. 1960-ban a Madách Színház meghívását fogadta el. Hűséges típusnak bizonyult: pályája delét, mintegy két évtizedet – 1966 és 1985 között – a Nemzeti Színház vezető művészeként töltötte, hogy a nyugdíjazásáig tartó „parkolóéveit” 1985-től ismét a Madách Színházban játssza le. 

Pályafutása során a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszhatta el. Lear király összetett jellemét pátoszmentes egyszerűséggel közvetítette, akárcsak Tiborc megfellebbezhetetlen igazságát. Iróniája, megnyerő cinizmusa is elegáns, lefegyverző volt. Igazi színészóriások társaságában hatalmas közönség- és szakmai sikerű előadások részese lehetett. Emlékezetes volt mint Ruy Blas a A királyasszony lovagjában, Stanley A vágy villamosában vagy Postamester Gogol: A revizor című darabjában. Volt Bolingbroke Shakespeare: II. Richárdjában, míg G.B. Shaw: A szonettek fekete hölgyében magát Shakespeare-t alakította. Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapjának Luther szerepében, és Edmond Rostand: A sasfiók című drámájának Ferenc császáraként is feltűnt.

Márai Sándor klasszikusa, A gyertyák csonkig égnek színpadi Henrikje mellett számos magyar film és tévéjáték őrzi emlékét: Vasvirág, Két emelet boldogság, A fekete város, Égi bárány, Álmatlan évek. A hetvenes években gyűjtést kezdeményezett az új Nemzeti Színház felépítésére. Művészi munkáját kétszer Jászai Mari-díjjal, majd Kossuth-díjjal ismerték el. A kiváló művész címet 1980-ban nyerte el, 2001-ben, Sinkovits Imre halála után az első volt, akit kollégái választottak a nemzet színészévé. Hosszú betegség után, 2014-ben 84 esztendős korában ment el.

Borítókép: Budapest, 1987. november 30. Avar István, Gáti Oszkár és Kiss Mari színművészek jelenete Arthur Miller: Édes fiaim című drámájának főpróbáján, a Madách Kamara Színházában. MTI Fotó: Ilovszky Béla. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Azonosító: MTI-FOTO-900492

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 294 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.