Bársony Rózsi, a napfényes kedvű világhírű szubrett

Különleges női művészsorsokat bemutató sorozatunkban Bársony Rózsit követjük a siker szárnyán Pesttől Londonon át Bécsig, hisz „klipperen, az ember egy-kettőre itt terem! Helló!”

Női páholy

2023.01.12 | olvasási idő: kb. 3 perc


Hogy micsoda a klipper, ami a Bál a Savoyban című revüoperett szubrettje, Daisy belépőjében (más fordításban „Karnevál, az élet tarkabarka karnevál” kezdettel) hangzik el? A 19. századi aranyláz környékén megjelenő vitorláshajó-fajta, ami 21 csomó sebességgel is tudott haladni, és legalább olyan gyorsan hasította a habokat, mint ahogy Bársony Rózsi aratta a nemzetközi zenés sikereket. 

Rózaként született 1909-ben, a New York kávéház Pest-szerte ismert főpincérének, Sonnenschein Eduárdnak a lányaként, 6 kilós óriásbébiként, és amilyen népszerű volt Ede úr kávéházi körökben, annyira sikeres lett a lánya a showbizniszben. Már gyerekként a színpadon állt, egyenes út vezetett számára a revü és az operett világába. Egyformán jól énekelt és táncolt, ezért otthon egy ezüst korona feldobásával döntötte el a család, hogy a színi- vagy a balettiskolába írassák. Az előbbi nyert, ám még hatvanévesen is remekül, fiatal balerinák lendületével táncolt, emlékezett elismerően a számára Mörbischben koreografáló Seregi László. Kezdőként hamar kiugrott a Király Színház görljei közül, és a fiatal Feleki Kamill állandó partnere lett, így két kiváló táncos és személyiség találkozott, tudásuk és mozgáskultúrájuk tökéletesítésére 1928-ban még artistaiskolába is beiratkoztak közösen, ahol hónapokig gyakoroltak szaltót, kötéltáncot. Rózsi is csakhamar közönségkedvenc lett, a sokoldalú tehetséget egy kritika „a tánc Bajor Gizijé”-nek is nevezte, amire élete végéig meghatottan emlékezett.

Az 1960. július 15-ei margitszigeti Pest megér egy estet című műsor után a Latabár fivérekkel (MTI Fotó: Molnár Edit)

Ábrahám Pál, a fehér kesztyűs kézzel vezénylő, akkor még kezdő zeneszerző a zenekari árokból nézve választotta múzsájának és állandó főszereplőjének. A sors azonban egyikükkel sem bánt kesztyűs kézzel. Évekig feltartóztathatatlan volt a siker, férjével, Dénes Oszkárral az Ábrahám-operettek sztárjai, népszerűsítői lettek külföldön. A Bál a Savoyban 1932-es berlini, 3000 fős nézőközönség előtti bemutatóján az akkori német kancellár és a kor hírességei is részt vettek, az egykori német császár fia is a szubrett rajongói közé tartozott. 

A Színházi Élet című lap 1932. évi 1. számában Kálmán Jenő (a Sicc-sorozat írója) tollából vicc is jelent meg vele kapcsolatban Mire jó a csillagászat címmel: „Bársony Rózsi Berlinben lángra lobbantotta egy öreg színházi habitué (bennfentes – a szerk.) szívét. – Legyen az én napom! – sóhajtotta a vén Romeo a régi udvarlási recept szerint. – Szívesen – felelte Bársony Rózsi – akkor állandóan százezer kilométer távolságra leszünk egymástól.” A viccben nemcsak eredeti nevének jelentésére van szellemes utalás, hanem hatalmas népszerűségére is. Az 1930-as évek jazzkorszakának tündöklő és világhírű csillaga lett Rosy, Rosa néven is. 

Némafilmben már gyerekként szerepelt, sztárként kétnyelvű revüfilmeket forgatott, és a német UFA filmgyár is hosszú szerződést kínált neki. Az újságok minden vele kapcsolatos dolgot érdekesnek találtak, 1930-ban például azzal a bizarr kérdéssel faggatták a fiatal sztárt, hogy mit csinálna szívesen élete utolsó napján. „Felhívnám telefonon Szép Ernőt, és megkérném, hogy írjon egy verset Bársony Rózsi emlékére címmel. Remélem, ezzel a verssel bevonulok az örök halhatatlanságba, amit egyedül tánccal nem lehet elérni.” – volt a válasz, majd azt is hozzátette, hogy a cukrászdában annyi indiánert enne, amennyit csak tud.

Ábrahám Pál és Fényes Szabolcs estjének 1963-as tévéfelvételén (MTI Fotó: Keleti Éva)

Amikor a történelem viharjai pályája csúcsán évekre leparancsolták a színpadról, egy kórházban dolgozott titokban önkéntes nővérként, majd az 1948-as turnéját követően külföldön telepedett le, hat nyelven énekelt, csak a nyári trieszti operettfesztiválokon olaszul 14 főszerepet. Szeretett férje, Dénes Oszkár halála után magyar útlevele lejárt, olasz tartózkodási engedélye miatt pedig nem kapott osztrák letelepedési engedélyt, így Miksa Preger híres osztrák-magyar rendező segítségével névházasság útján lelt végül Bécsben otthonra. Több, mint tíz évvel később másodjára Schustek György mellett találta meg a boldogságot.

Népszerűsége ismét az egekbe szökött a temperamentumos tehetségnek, amikor 1960-ban több mint egy évtized után hazalátogatott, sokaknak emlékezetes élményt nyújtva margitszigeti nyári fellépésén, ahol a „Klipperen,…” sláger szövegét külön erre az estére átíratta „Istenem, a pesti este újra int nekem! Helló!” kezdetűre. Csodás formában volt, és még a következő évtizedben is gyakran vendégeskedett és régi szerepeiben sokáig remekelt hazai revükben és tévéműsorokban. Később titokban választotta ki utódját, és maga helyett Felföldi Anikót ajánlotta az Ábrahám Pál-operettekbe. Emlékezetes momentum volt, amikor a színész-újságíró rangadó, a legendás SZÚR 1967-es focimeccsén Bársony Rózsi végezte el a kezdőrúgást a Népstadionban, amiről sokaknak eszébe juthatott focis nadrágszerepe a 3:1 a szerelem javára című, kifejezetten a számára írt 1937-es operettfilmből. Hirtelen, mindössze 67 évesen halt meg 1977-ben, ám napsugaras személyiségét – nomen est omen – még ma is őrzi a filmszalag.

Borítókép: Budapest, 1960. július 13. Bársony Rózsi 12 év után ismét Budapesten tartózkodik. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Készítette: Molnár Edit. Azonosító: MTI-FOTO-817301

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 322 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.

További cikkek:

Tengerre, magyar!

Számos hajójával a 80-as évek végéig szelte a tengereket a magyar kereskedelmi flotta. A Duna-tengerjárók új osztálya a Hazámmal indult útjára.

Boldog születésnapot, Keleti Éva!

Neve összeforrt a különleges színházi pillanatokkal, művészportrékkal. Emlékezetes, fotografált időszeletei az elmúlt évszázad kiemelkedő művészegyéniségeivel a mi közös örökségünk. Keleti Éva helyettünk lát, jobban, érzékenyebben.

Látogatás az alvilágban

Az UNESCO 1995. december 6-án a Világörökség részévé nyilvánította az Aggteleki- és a Szlovák Karszt barlangjait. Magyarország és Szlovákia közösen állította össze és terjesztette a Világörökség Bizottság elé pályázati anyagát.

A balhátvéd, akinek nem csak a meze volt piros-kék

Ihász Kálmán, olimpiai bajnok labdarúgó-legenda tizenkét éves korától visszavonulásáig hűséges volt angyalföldi klubjához.