Becsöngetni tilos, a kutya ugat, a gazda harap!

A főhercegi testőrtiszt és ügyvéd édesapa és a konzervatóriumot végzett úrilány ifjabb fiúgyermekeként polgári nevelést kapott, már kiskorában zongorázni, német, francia és angol nyelvet tanult. Felmenői között is előfordultak nagy egyéniségek: anyai nagyapja az FTC alapító elnöke volt, míg dédapái közt 1948-49-es honvéd és főhercegi udvari-és margitszigeti fürdőorvos is volt.

Gyárfás Miklós és Keleti Márton 1969-es filmjének találó címe (melyben Mensáros is játszott) vele kapcsolatban is fájdalmasan igaz volt: „történelmi magánügyek”. 1946-tól színitanulmányokba kezdett és olyan nagyságoktól tanult, mint Góth Sándor, Várkonyi Zoltán, Apáthi Imre, Sennyei Vera, Lázár Mária vagy Ascher Oszkár. Amikor később polgári származása miatt eltávolították, reményvesztve külföldre indult, de elfogták és tiltott határátlépés kísérletéért több mint 1 év börtönre ítélték, melynek felét Cziffra Györggyel együtt ülte le a kaposvári börtönben. Szabadulását követően a Nemzeti Színházban jutott statisztálási lehetőséghez. A tehetségére felfigyelő vezető színésznő, Szörényi Éva mindent megmozgatott, hogy színházi szerződéshez juttassa: így került 1952-ben a Téri Árpád vezette debreceni Csokonai Színházhoz.

Bizonytalan pályakezdését sikeres debreceni színházi évek követték. Nemcsak Schillert, Gogolt, Rómeót játszott a fiatal színész, hanem még operát is rendezett. Szemtelenül fiatalkori Hamlet alakításával – mely minden teatralitástól mentesen volt modern – beírta magát a színháztörténetbe. A nagy sikerű előadásra az ország minden tájáról zarándokoltak a nézők, 1957 januárjában mégis levették műsorról.

1956-ban a színházi Forradalmi Bizottmány tagja volt. Humanista lényéből fakadóan mindenféle erőszak elkerülésére törekedett. Részvételéért ismét börtön várt rá. Ezúttal 2 évre küldték rács mögé.

Egy szűk színházi évadot tölthetett csak háborítatlanul új színházában, a budapesti Madáchban, olyan remek előadásokban, mint az Anna Frank naplója vagy A kaméliás hölgy, Tolnay Klári partnereként.

1958 nyarán tartóztatták le, későbbi ítéletét felezték. Büntetésének elején Darvas Ivánnal is raboskodott együtt, így az örök barátjává váló Tolnay a férje, Darvas mellett őt is rendszeresen látogatta a börtönben.

Szabadulásakor textilraktári segédmunkásként és pincérként tudott csak elhelyezkedni. Mily érdekes a sorstól, hogy évekkel később Walter pincért játssza, G. B. Shaw: Sosem lehet tudni című darabjában! Magát a különc írót is megformálta később Tolnayval kétszemélyes, Kedves hazug című parádés darabjukban.

A legjobb baráttal és kedvenc kollégával, Tolnay Klárival ezer dolog kötötte össze: neveltetésük, műveltségük, hitük, eleganciájuk, tartásuk, intellektusuk, humoruk és iróniájuk, a komolyzene iránti értő szeretetük. Mindebben gyökerezett több évtizedes partnerségük, amit olyan közönségsikerekkel tetőztek be, mint a Kései találkozás vagy az Aranytó. Tolnay szeretettel és értőn tudta kezelni barátja gyakori zsörtölődéseit és hiúságát is. 

Bár gyakran így emlegetik, Mensáros László nem szerette az intellektuális színész bélyegét. Egyszerűen jó színész volt, stílusos, finom modorral és a természetes emberi értelem dicséretének szándékával. Vallotta, hogy a színész az érzékenységből él, és szívesen tanította a fiataloknak a színészmesterség csínját-bínját.

 

Történelmi magánügyei sok színházba elsodorták. A debreceni mellett a szolnoki és a nyíregyházi színházban is dolgozott, a Madách Színházba pedig 1964-ben tért vissza, és maradt gazdag művészi alkotómunkával telt évekre, egészen 1984-es nyugdíjba vonulásáig. Rendezéseit is feljegyezte a színháztörténet és a közönség.

Az Aranysárkány című filmért a Magyar Filmkritikusok díját (1967), a Nyár a hegyen című moziért pedig az Acapulcói nemzetközi filmfesztivál legjobb férfi színésznek járó díját (1968) nyerte el, de a díjátadóra nem tudott Mexikóba utazni, mert nem kapott útlevelet.

Korszakos jelentőségű versmondói tevékenységét irodalmi estjeivel tetőzte be, melyek fordulópontot jelentettek a pódiumművészet nem könnyű, ezért a színészek körében sem általánosan népszerű műfajában. Az 1960-as évek közepén általa szerkesztett (versekből, prózákból és publicisztikákból összeállított) XX. század című önálló estjét rögvest betiltották, később mégis több, mint 1500 előadást ért meg és nívódíjat kapott. Arany János-estje is emlékezetes volt és később hanglemezen is megjelent.

Mensáros László jellegzetes hangját rádiótekercsek százai is őrzik.

Sokszor érezte a kitaszítottság érzését, de a siker mámorát is. Konzervatív és modern volt egyszerre. Szerető háromgyermekes és hat unokás apa és léha művész. Morcos és nyitott, de mindig kíváncsi. Egy filozofikus alkatú humanista, aki minden körülmények között az „ember” megformálására, a pótcselekvés nélküli színpadi jelenlétre törekedett.

 

Utoljára Shakespeare Téli regéjében az Idő monológját ekként közvetítette (Kosztolányi Dezső fordításában): „Mindenki gondja, jónak és a rossznak / Reménye-réme, ki hibát tesz s oszlat: / Én, az Idő, szárnyam felöltve, rögtön / Suhanni kezdek.(…)”

Mensáros László a suhanó időben „kellően összegyűrődött ahhoz, hogy nagyon nagy művész lehessen belőle.” – ahogyan Mácsai Pál fogalmazott. Mégis az élet, a létezés csodálatosságát hirdette és vallotta.

 

A televízióban is számtalan emlékezetes alakítást nyújtó, sokoldalú színész születésének 95. évfordulóját az  m3.hu oldalán nagyszabású műsorfolyammal idézzük meg. Január 26-ai születése napjának estéjén A zöldköves gyűrű és a Boldogság című tévéjátékokat, egymást követő estéken pedig XX. század című legendás előadóestjét láthatjuk három részben. Szerdán az Egy hónap falun című tévéjátékban és az Énekelt versek összeállításban láthatjuk-hallhatjuk, pénteki színházi felvételünkkel pedig Kegyenc előadását elevenítjük fel, míg önmagáról vall a Mestersége színész portréban. A hétvégi estékben a Harmodios…, valamint az Örökzöld fehérben – feketében című kétrészes tévéfilmet sugározzuk.

Borítókép: Berettyóújfalu, 1957. március 22. Mensáros László sminkel az öltözőben. A Debreceni Csokonai Színház Dario Nicodemi: „Tacskó” című darabját mutatja be. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Készítette: Lajos György. Azonosító: MTI-FOTO-795060

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 291 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.