Benedek Tibor, a sportlegenda

Gerincproblémák miatt került a víz közelébe még kisgyerekként, de hamar rájött, hogy bár szereti az úszást, a labdajátékok jobban vonzzák. Önmagát átlagos embernek tartotta, aki nem tehetségével, hanem szorgalmával akart kitűnni a többiek közül. Bár a színpad közelében nőtt fel, imádta a színházat, de a művészvilág nem szippantotta be úgy, mint a víz közelsége. Az sem zavarta, ha egyedül edzhetett akár vasárnap délután a Komjádi uszodában. Egy próbálkozás volt a „visszatérítésre”, amikor az édesapja, Benedek Miklós színművész levitte őt a rádióba, hogy felolvasson egy gyerekeknek szóló darabot, de a kísérlet kudarcba fulladt, többet nem kérték fel. 

Annak, hogy az uszodában ragadt, nem volt különösebb oka, egyszerűen csak jól érezte magát, élvezte az uszodai közeget és a társaságot. Soha nem gondolt arra, hogy ő valaha olimpiai vagy bármilyen bajnok legyen, ehhez pár évnek el kellett telnie. A fordulópontra az első bajnoksága után került sor, amikor a nyakába akasztották az aranyérmet. Onnantól nem volt megállás, többször volt az év vízilabdázója, gólkirály, még úgy is, hogy nem nyert a csapatuk. Egyszer akarta abbahagyni a vízilabdát, az 1999-es doppingügye után, mert annyira igazságtalannak tartotta az eljárást. Utólag viszont már úgy gondolta, hogy ezt is meg kellett élnie. Ez idő alatt a csapattársai támogatásával vált igazi csapatjátékossá, és talán ez is segítette az első olimpiai aranyérméhez. Eltiltása alatt belekezdett egy könyvbe, de hiába volt hozzá tehetsége, végül a könyv nem jelent meg, mert úgy gondolta, ő nem elég jó az íráshoz.

Csapattársként és edzőként is remekül tudta motiválni a társait, mérkőzés előtti beszédére a spontaneitás volt jellemző, főleg versenyek előtt pörgette fel őket, de volt, hogy a meccs vége előtt lelkesítette be úgy a játékosokat, hogy végül a javukra fordult a végeredmény. Edzőként a csapatát az első megmérettetésen világbajnoki címig juttatta. Számára a munka és a család volt az első, mindig hitt abban, hogy valamit csak szenvedéllyel érdemes csinálni, szűnni nem akaró maximalizmusa kihatott az egész pályafutására. Ő akart lenni a legjobb, a legjobb példa a következő nemzedék számára szorgalomból, kitartásból. Halála után számtalan helyszínen emlékeztek meg róla külföldön is, nevét ma már díj, sétány és emléktábla őrzi, ő maga pedig felkerült a többi néhai sportlegenda közé.

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 316 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.

Borítókép: Benedek Tibor a Nemzeti Tehetségprogram 2014-es sajtótájékoztatóján.