Budapest egykori fényei

Itt-ott még ma is felbukkannak, de mára inkább viccesek, mint impozánsak. Mutatjuk, milyen volt Budapest a neonreklámok fénykorában.

2020.01.23 | olvasási idő: kb. 3 perc


A két világháború között kezdődött Budapest "neonosítása", azaz világvárosi arculatának kialakítása fényreklámok használatával. A következő hullám a II. világháború pusztításai végeztével következett: Budapest újjáépítésében-szépítésében, de főleg az "új gazdasági mechanizmus" 1968-as meghirdetése után jutott újra kulcsszerep a neonfényeknek. Azt voltak hivatottak jelképezni, hogy Budapest ragyogó és gazdag nagyváros.


Fényárban úszó Rákóczi út 1974-ben

Már elkészítésük módja is szimbolikus, hiszen a fényreklámok elkészítéséhez sokféle szakember tudása nélkülözhetetlen. A működőképesség eléréséig, a szerelésig lakatosok, üvegtechnikusok, festők, villanyszerelők nem kevés munkájára volt szükség, hogy a kész neoncsövek ragyogóan pompázhassanak a város legkülönbözőbb pontjain. Az üzemben tartás, az elromlott feliratok folyamatos javítása csak növelte a költségeket, a neonreklám tehát mindent egybe vetve valóban nem olcsó mulatság. 


Fényreklám javítása 1957-ben: veszélyes üzem

Az 1970-es és ’80-as években gyakorlatilag mindenről és bármiről kommunikáltak a fénycsövek felhasználásával, legyen az akár konkrét áru (pl. a totó vagy lottó feliratokra biztosan mindenki emlékszik) akár magatartás ("Érdemes takarékoskodni! vagy Ne szemeteljen!").
Ez is rávilágít arra, hogy nem annyira reklámértékük, mint inkább ideológiai és esztétikai szerepük volt a fényreklámoknak ebben az időszakban. A '70-es évek elejére már csaknem húszezer neonhirdetést szereltek föl és tartottak karban Budapesten. A képen a Neonberendezéseket Gyártó Vállalat munkatársai szorgoskodnak, hogy a kor ízlésének megfelelően formázott betűk elnyerjék végső külalakjukat.

Persze sokan emlékeznek a fénykor végére, amikor a részben vagy teljesen meghibásodott reklámok többnyire szomorú, időnként vicces mementókká lényegültek át. A funkciójukat vesztett neonfeliratok egy letűnt kor jelképeivé váltak, melyek itt-ott még ma is fellelhetők a fővárosban, korabeli szerepüket azonban már régen elveszítették.


Vidéken is beindult a neonláz...

 

Borítókép: Budapest - Az Oktogon,  1952. május 28. A November 7. tér esti kivilágításban.
A Nagykörút (1950-1990 között Lenin körút) és az Andrássy út (1950-től 1956 októberéig Sztálin út) kereszteződésében az Oktogonon látványos fényreklámok tették színessé a tér éjszakai képét. Az egyik legérdekesebb a MASZOVLET (Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt.) neonreklámja, amely a légiközlekedési vállalat bel- és külföldi vonalhálózatát is bemutatta a stilizált Li-2-es repülőgép ábrázolása mellett.  MTI Fotó: Botta Ferenc Azonosító: MTI-FOTO-772458

 

További cikkek:

A rádió magyar hangja

Egyedi hangja egybeforrt a Delta című műsorral és a Magyar Rádióval. Ma lenne 90 éves Bőzsöny Ferenc rádióbemondó.

Múlt századi filmek 21. századi látványban? Lehetséges!

Ki ne látta volna még az 1966-ban forgatott, Fekete István regényéből készült sorozatot, a Tüskevárat? Generációk nőttek föl Tutajos, Bütyök és Matula bácsi kalandjain. Az eredeti filmkockák azonban mára az idő és a sok vetítés miatt koszosak, megviseltek lettek, s a manapság elvárt igényeket sem elégítik ki minőségben, részletgazdagságban.

Lechner Ödön – a magyar építészeti szecesszió megteremtője

Sajátos nemzeti stílus kialakításán fáradozott, a magyar mellett keleti, főleg indiai népművészeti motívumokat alkalmazott, a korszerű építészeti törekvések európai rangú képviselője volt.

70 éves a „kiflipörgetés királya”

1950. augusztus 4-én született Jónyer István, aki a hetvenes években a világ legeredményesebb asztalitenisz-játékosai közé tartozott. Az úgynevezett kiflipörgetést ellenfelei sokáig nem tudták ellesni tőle.