Budapest egykori fényei
Itt-ott még ma is felbukkannak, de mára inkább viccesek, mint impozánsak. Mutatjuk, milyen volt Budapest a neonreklámok fénykorában.
2020.01.23 | olvasási idő: kb. 3 perc
A két világháború között kezdődött Budapest "neonosítása", azaz világvárosi arculatának kialakítása fényreklámok használatával. A következő hullám a II. világháború pusztításai végeztével következett: Budapest újjáépítésében-szépítésében, de főleg az "új gazdasági mechanizmus" 1968-as meghirdetése után jutott újra kulcsszerep a neonfényeknek. Azt voltak hivatottak jelképezni, hogy Budapest ragyogó és gazdag nagyváros.
Fényárban úszó Rákóczi út 1974-ben
Már elkészítésük módja is szimbolikus, hiszen a fényreklámok elkészítéséhez sokféle szakember tudása nélkülözhetetlen. A működőképesség eléréséig, a szerelésig lakatosok, üvegtechnikusok, festők, villanyszerelők nem kevés munkájára volt szükség, hogy a kész neoncsövek ragyogóan pompázhassanak a város legkülönbözőbb pontjain. Az üzemben tartás, az elromlott feliratok folyamatos javítása csak növelte a költségeket, a neonreklám tehát mindent egybe vetve valóban nem olcsó mulatság.
Fényreklám javítása 1957-ben: veszélyes üzem
Az 1970-es és ’80-as években gyakorlatilag mindenről és bármiről kommunikáltak a fénycsövek felhasználásával, legyen az akár konkrét áru (pl. a totó vagy lottó feliratokra biztosan mindenki emlékszik) akár magatartás ("Érdemes takarékoskodni! vagy Ne szemeteljen!").
Ez is rávilágít arra, hogy nem annyira reklámértékük, mint inkább ideológiai és esztétikai szerepük volt a fényreklámoknak ebben az időszakban. A '70-es évek elejére már csaknem húszezer neonhirdetést szereltek föl és tartottak karban Budapesten. A képen a Neonberendezéseket Gyártó Vállalat munkatársai szorgoskodnak, hogy a kor ízlésének megfelelően formázott betűk elnyerjék végső külalakjukat.
Persze sokan emlékeznek a fénykor végére, amikor a részben vagy teljesen meghibásodott reklámok többnyire szomorú, időnként vicces mementókká lényegültek át. A funkciójukat vesztett neonfeliratok egy letűnt kor jelképeivé váltak, melyek itt-ott még ma is fellelhetők a fővárosban, korabeli szerepüket azonban már régen elveszítették.
Vidéken is beindult a neonláz...
Borítókép: Budapest - Az Oktogon, 1952. május 28. A November 7. tér esti kivilágításban.
A Nagykörút (1950-1990 között Lenin körút) és az Andrássy út (1950-től 1956 októberéig Sztálin út) kereszteződésében az Oktogonon látványos fényreklámok tették színessé a tér éjszakai képét. Az egyik legérdekesebb a MASZOVLET (Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt.) neonreklámja, amely a légiközlekedési vállalat bel- és külföldi vonalhálózatát is bemutatta a stilizált Li-2-es repülőgép ábrázolása mellett. MTI Fotó: Botta Ferenc Azonosító: MTI-FOTO-772458
Múlt századi divat. Emlékeznek?
A divat állítólag ismétli magát. Valóban vannak visszatérő elemek, anyagok, szabásvonalak, amelyek időről időre fölbukkannak. Heti összeállításunkkal több évtizedet ölelünk föl kedvezve azoknak a hölgyeknek és uraknak, akik szívesen idéznék föl, milyen volt a divat a XX. században.
A legnagyobb szívű ember
„A fiatalok is imádták, ugyanúgy, ahogy az öregek, mindenki. Nem kell ennél több. Se, mint ember, se, mint színész.”– mondta Benedek Miklós Hollósi Frigyesről.
Keleti Ágnes 100 éves!
„Engem a sport erőssé, bátorrá és kitartóvá nevelt” – vallja a magyar tornasport koronázatlan királynője, ötszörös olimpiai bajnok, máig a legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportolónk, a világ jelenlegi legidősebb ötkarikás győztese.
Csákányi László 100!
Csákányi László, a XX. századi magyar színjátszás feledhetetlen alakja, emellett a gyerekek és mindannyiunk örömére Foxi Maxi és Kovakövi Frédi hangja száz esztendeje, 1921. január 13-án született.