Hobbyjuk a csillagos ég

A XX. század hatvanas évei az űrkutatás egyik aranykorát jelentették. De vajon mit jelentett ez az akkori Magyarországon a hétköznapokban, a vasfüggöny mögött, a hiánygazdaság kellős közepén? Ezt a világot mutatja be a fél évszázaddal ezelőtt készült Hobbym: a csillagos ég című dokumentumfilm.

Máté Attila | 2019.11.06 | olvasási idő: kb. 8 perc


A csillagászat mint tudományág vitán felül és évezredek óta talán az egyik legtiszteletreméltóbb, egyben legrejtélyesebb tevékenységek egyike. A civilizáció és maga az emberi tudás is sokat merített eredményeiből, amelyek jelentős része napjainkban már az alapműveltség részét képezik. Pedig a felfedezők és tudósok sorsa nem mindig volt elismeréssel teljes, a pátosz mellett gyakran a megvetés, az elítélés, sőt, akár a korai, erőszakos halál is kijuthatott azoknak, akik az évszázados dogmákkal szembe menve ismertették meg embertársaikat a manapság már evidenciának tekinthető, legegyszerűbb tényekkel is…

Szerencsére a XX. század második felére már nem a komor sors jutott osztályrészül a tudományra nyitott kíváncsiaknak. A II. világháború után a kiéleződő hidegháború járulékaként kialakuló űrverseny előtérbe helyezte a csillagok felé fordulás lehetőségét, a tudományos eredmények pedig segítették a szélesebb néprétegek érdeklődésének felkeltését is. Ebben a közegben alakult 1947-ben a kiváló csillagász, dr. Kulin György kezdeményezésére a Magyar Csillagászati Egyesület, amelyet 1949-ben beolvasztottak a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatba, majd sok küzdelem és mellőzés után 1963-ban a Csillagászat Baráti Köre. E szervezetek elsőrendű célja a hazai amatőrcsillagászok összefogása és képzése volt.


Dr. Kulin György csillagász, a magyar amatőrcsillagászat atyja

Ha csak ennyi lett volna Kulin munkássága, már az is elismerésre és megemlékezésre méltó, de „mellékesen” számos kisbolygó és üstökös felfedezőjeként, valamint „A távcső világa” című könyv szerzőjeként – amely a mai napig az amatőrcsillagászat alapműve – is letette névjegyét. Nem csoda, ha a magyar amatőrcsillagászat atyja kihasznált minden lehetőséget arra, hogy népszerűsítse hitvallását, mely szerint minden általános iskolásnak legalább annyit kellene látnia az égbolt csodáiból, mint amennyit Galilei láthatott. Mai mércével pedig ez egyáltalán nem mondható soknak. Törvényszerű volt tehát, hogy Kulin és a friss, érdekes információs csatorna, a televízió egymásra találjanak, és e randevú talán legszebb gyümölcse 1969 nyarán öltött formát – de erről később.


Az egyre-másra épülő kupolákban fiatalok csoportjai ismerkednek a tudománnyal

A hatvanas évek az űrkutatás igen jelentős időszaka, a nagyhatalmak versengése az emberes küldetések indításával csúcsosodott ki, kezdve Gagarinnal ’61-ben, és befejezve az Apollo-11 Holdra szállásával ’69-ben. A magyar viszonyok között pedig az irányított szabadidő elvét követve központilag is támogatták a társadalom számára hasznosnak ítélt időtöltést, tehát nem meglepő, hogy minden TSZ-nek, üzemnek, állami vállalatnak voltak sportkörei, könyvtára, kultúrközpontja. Ezen elv alapján patronálták az amatőrcsillagász-csoportok létrejöttét is, ahol a dolgozók maguknak, társadalmi munkában biztosítottak helyet, építettek kupolát és műszereket.


Ha nem mindenki juthat el a csillagdába, helybe visszük a távcsövet

A magánerő bevonására szükség is volt, hiszen a hiánygazdaság évtizedeiben elképzelhetetlen volt az a ma már természetes helyzet, hogy valaki besétáljon egy üzletbe és vásároljon magának egy igényeinek megfelelő eszközt. Ami nincs, azt meg kell teremteni – ez volt az általános felfogás, így mindenki képezte magát, ellesett ezt-azt és sufniszinten egyszerű, de ötletes, vagy kimondottan igényes darabokkal álltak elő, ki-ki lehetőségeihez és képességeihez mérten. A CsBK taglétszáma 1969-re már többezresre duzzadt, így Kulin György bátran kereshette meg a Magyar Televíziót, hogy valamilyen szinten megörökíthesse a magyar amatőrcsillagászat fénykorának finom lenyomatát.


A csillagász szakkör az egyik legnépszerűbb elfoglaltság

A kérés meghallgatásra talált, és így megszülethetett a „Hobbym: a csillagos ég” című kétrészes, epizódonként 26 perces dokumentumfilm. Az MTV nem aprózta el a támogatást. Rendezőként a már akkor igen elismert, Kossuth-díjas Kollányi Ágostont bízták meg, aki mellett operatőrként a fiatal Zsóka Zoltán, vágóként pedig a későbbi - többek között nívódíjjal kitüntetett - rendező, Soós Árpád dolgozhatott. A felvételek készítésének kevesebb, mint két hete alatt a csapat tizenhét helyszínen forgatott, amely nem kis logisztikai feladatot jelenthetett, de ezt az MTV már akkor is rutinszerűen megugrotta. A forgatást követően pedig az utómunkát sem húzták el, az első adást 50 évvel ezelőtt, 1969. november 7-én láthatták a nézők.

Maga a mű igazi korlenyomat: Kulin György olyan helyszíneken fordul meg, amelyek döntő része ma már nem létezik, és olyan személyekkel ismerteti meg a nézőt, akik a szó legnemesebb értelmében igazi értékeket közvetítenek mások felé. Így járhatunk az egykori Uránia Csillagvizsgáló falai között, a Dunai Vasmű igazgatósági épületének tetején található kupolában, vagy a balatonfűzfői Nitrokémia vállalati csillagdájában. Találkozhatunk olyan lelkes amatőrökkel, mint a tiszaújfalui Hajnal Ferenc, aki a kert végében épített fatávcsövet, vagy láthatjuk a mátrafüredi Fehér Istvánt, aki igazi tudományos alapossággal hozta létre műszerparkját. De nem feledkezhetünk meg a film talán legszívmelengetőbb szereplőjéről, az egykori komlói vájár Varga Lajosról, aki nyugdíjasként kilométereket gyalogolva viszi vállán felszerelését, hogy egykori kollégáinak a tárna előtt tudja megmutatni a Hold krátereit – s teszi ezt azért, mert egykori ruhafogasból eszkábált állványát nem engedik fel a buszra.


Új műfaj születik: a járdacsillagászat

Kedves film a Hobbym: a csillagos ég, néha kicsit lassú, néha megmosolyogtató, hiszen a ruhák, eszközök, a stílus és a frizurák – na igen, azok a frizurák! – már fél évszázadosak, de az üzenet ma is él. Az elmúlt évtizedekben a film zenei sávja sajnos megsemmisült, ezért az m3.hu szerkesztői új, a korszaknak megfelelő hangulatú zenével látták el a filmet. Ezt a „felújított”, csinosított változatot nézőink az eredeti sugárzás 50. évfordulóján, 2019. november 7-én láthatják az m3.hu műsorán!

Csillagászat - Az Uránia csillagvizsgáló, Budapest, 1962. július 9. A csillagvizsgáló munkatársa felemel egy kislányt hogy belenézhessen a távcsőbe az Uránia Csillagvizsgáló kilátójában. 
Az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló 1947-ben a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) klubéletének, a hazai amatőrcsillagász-mozgalom irányításának, a távcsöves bemutatásoknak és a csillagászati előadásoknak, továbbá a távcsövekkel kapcsolatos műhelymunkának a központjaként nyílt meg. Az intézmény a Gellért-hegy oldalában, a Tabán határában álló épületben kapott helyet. Neve az 1800-as években elpusztult valamikori Gellért-hegyi csillagvizsgálóra utal. A csillagvizsgáló avatása 1947. szeptember 22-én volt. Az MCSE-nek a Magyar Természettudományi Társulatba (ahogy akkor a TIT-et nevezték) történő 1949. április 9-i beolvasztása után az Uránia is a társulat kezelésébe került. Kulin György MCSE-ügyvezetőt és csillagdaigazgatót politikai nyomásra eltávolították posztjáról; csak hosszas kitérő után, 1954-ben térhetett vissza. Mindeközben az 1950-es évek elején a budapesti minta nyomán megindult az Uránia bemutató csillagvizsgálók vidéki hálózatának kiépítése. Készítette: Mikó László, 
MTI-FOTO-862565

További cikkek:

Mutasson egy képet, megmondjuk, ki van rajta!

Vagy nem. Mindenesetre megpróbáljuk, és gyorsan el is magyarázzuk, hogyan működik. Arcfelismerés. Sokakat a kifejezés is megrémít. Miért lehet erre szükség az MTVA-nál?-merülhet föl a kérdés. Ezt igyekszünk érthetően megválaszolni.

Megfiatalítjuk az archívumot!

Persze csak formailag, hiszen büszkék vagyunk a sok-sok régi tartalomra. A technológiai fejlődés azonban új szemléletet kíván. Most bemutatjuk azt, aki az új lendületet hozza: Répászky Lipót, az Archívumi osztály vezetője.