Akinek a színpad volt a mindene
130 esztendeje született az operett nagyasszonya, Honthy Hanna, akiért rajongott a közönség, ám erőteljes egyéniségét nem minden pályatárs tudta elfogadni.
Kultúrsnack
2023.02.21 | olvasási idő: kb. 2 perc
A Budapesten született színésznő Hügel Hajnalka néven látta meg a napvilágot, majd Hajnal Hajnalkára és végül Honthy Hannára változtatta a nevét. Tízévesen balett-tanonc lett, de többre vágyott a tánckarnál, így színjátszást és éneket kezdett tanulni. Karrierjét a Népoperában kezdte, de első szerepe nem hozta meg a várt sikert. Ez azonban csak arra sarkallta, hogy még keményebben dolgozzon, énektanárhoz járt, és vidéken játszott, többek közt Pozsonyban, Fiuméban, Szombathelyen és Debrecenben. Népszerűsége nőttön-nőtt, Debrecenben a legkedveltebb színésznőnek választották, míg végül a Királyi Színházban Kálmán Imre Bajadérja meghozta az áttörést. Legzajosabb sikereit ezután operettszerepeivel aratta, pedig drámai alakításai is kimagaslók voltak. A Kossuth-díjas kiváló és érdemes művész egyesek szerint nemcsak a színházban, de a magánéletben is ízig-vérig primadonna volt, azonban számára a deszkák valóban a világot jelentették, minden mást másodrangúként kezelt. Olyan komolyan vette szakmáját, hogy énekhangját és tánctudását még idős korában is képezte. Tehetséggel párosuló elhivatottságát pedig a közönség máig nem múló szeretete honorálja.
Arról, hogy mennyire komolyan vette hivatását, az alábbi, általa elmesélt anekdota mindent elmond. „…engedjék meg, hogy elmeséljem a Csárdáskirálynő egyik előadásán, az utolsó felvonásban történt esetet. Az egyik végszavat adó partnerem ahelyett, hogy azt mondta volna szövege szerint: „Hercegnő, engedje meg, hogy e csokrot a lába elé helyezzem", így szólt egy véletlen memóriazavar következtében: „Hercegnő, engedje meg, hogy e csokrot a lába közé helyezzem!" Hallottam, ahogy a kórus tagjai visszafojtják nevetésüket. Veszedelmes és hisztériásan ragadós az ilyen színpadi pillanat. Nem sok hiányzik, és mindenki nevet: színpad is, nézőtér is. Kész a botrány, és veszendőbe megy az egész esti munkánk. Kinéztem a nézőtérre, erősen, talán szigorúan is, és teljes koncentrációval igyekeztem megmenteni a helyzetet, a játék komolyságát. Nem nevette el magát senki a nézőtéren, és a játék közös szépsége megőrződött. Mert a mi könnyű műfajunkban is ugyanúgy kell tisztelni a közönséget és a játékot, a színházat, mintha Shakespeare-t játszanánk.”
Borítókép: Honthy Hanna színművész MTI Fotó, Készítette: Keleti Éva Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum: MTI-FOTO- F__EV19560129003
Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 323 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.
Beomló alagút, eltűnt szerelvények
Omlások nehezítették az 1976. december 31-én átadott észak–déli metrószakasz építését a Nagyvárad és a Deák tér között. Ezen a vonalon fel- és eltűntek egyéb dolgok is.
A legnagyobb szívű ember
„A fiatalok is imádták, ugyanúgy, ahogy az öregek, mindenki. Nem kell ennél több. Se, mint ember, se, mint színész.”– mondta Benedek Miklós Hollósi Frigyesről.
85 éve született a kamera költője
A tavaly eltávozott Ragályi Elemér Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmoperatőr, kiváló művész pályafutását születésének 85. évfordulója alkalmából idézzük fel.
Bohóc és tragika
Beleszületett a színészvilágba, ahonnan édesapja tiltása sem tántorította el. Tragikus sorsú hősnőket és groteszk, eltorzult karakterfigurákat is életre keltett. 65. születésnapja alkalmából köszöntjük Básti Julit!