
Precizitás, letisztult jellemábrázolás: Horváth Sándor
„Szeretem, hogy a játszani igét sohasem cseréli fel a látszanival, hogy még kedvetlenül formált szerepeiben se megy önnön szintje alá.” – írta róla Száraz György.
Karakter
2022.12.17 | olvasási idő: kb. 2 perc
A Jászai Mari-díjas színművész 1932-ben született a felvidéki Pereden, és csak a második világháború alatt költözött családjával Budapestre. Tanulmányai után a vidéki teátrumokat végigjátszva 1970-ben szerződött a Budapesti József Attila Színházhoz, melynek egészen visszavonulásáig tagja maradt. Színpadi alakításait átgondoltság és jó emberismeret jellemezte. Inspirációjának forrásáról a karakterformálásban így beszélt egyszer: „Néha gyengeségeinkből, rossz tulajdonságainkból építkezünk. Ehhez azonban rendkívüli bátorsággal és tisztességgel szembe is kell néznünk önmagunkkal. Úgy is mondhatnám, hogy kegyetlenül. Kíméletlenül.”
Több mint 120 színpadi előadásban játszott, kiemelkedő alakításai voltak Hlesztakov A revizorban, Lopahin Csehov Cseresznyéskertjében, id. Hábetler János a Rozsdatemetőben és Eddie Carbone Miller Pillantás a hídról című darabjában. Lenyűgöző jellemábrázoló képességét érdemes és kiváló művész elismeréssel jutalmazták, míg szép magyar beszédéért az anyanyelvápoló mozgalom Kazinczy-díjjal tüntette ki. Művészete azonban soha nem volt eltúlzott, ahogy Száraz György írta: „nem csupán játszik, hanem reagál is: tud és akar tükör lenni a partner alakításához.”
Munkamódszerét így összegezte egyszer: „Valóban pontos, szinte tudományosan elemző, matematikailag precíz, arányaiban meghatározott munka eredménye minden szerep. Mint a festménynek, a figurának magán kell viselnie a művészet legfontosabb elemeit: érzékelhető legyen a perspektíva, a hangsúlyok arányossága, a tartalom, a mondanivaló feszültsége, a részletek pontos koncentráltsága.” A sokoldalú művész, Horváth Sándor ma tíz éve távozott, de olyan népszerű játék- és tévéfilmek, valamint sorozatok őrzik feledhetetlen alakításait, mint Az ötödik pecsét, a Szindbád, Az árvácska, a Redl ezredes, a Vivát, Benyovszky! vagy a Kántor.
A művész alakításával az MTVA Archívum mozgóképtárában megtekinthető Kántor című sorozatban találkozhatnak. Tartsanak velünk!
Borítókép: Horváth Sándor színész MTI Fotó, Készítette: Horváth Éva Tulajdonos: MTI Rt. Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-882908
Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 322 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.
A nagy Caruso kis sikere Budapesten
1907. október 2-án, azaz éppen 115 évvel ezelőtt lépett fel Budapesten Enrico Caruso, az első sztártenor. Érkezése és itt-tartózkodása csaknem olyan tömeghisztériát eredményezett, mint a könnyűzenei sztárok látogatása manapság. Hogyan történhetett mégis, hogy a világszerte elismert énekes budapesti alakítása bukásként vonult be a történelembe?
„Az ember jó! Ezért múlik el tőle minden gonosz!”
Egy rövid, ám jelentős írói karrier, ami olyan alapműveket alkotott, mint az Ötödik pecsét vagy a Húsz óra. Traktorgyári munkásból Kossuth-díjas író, majd évtizedekre az olvasók szolgálatában egyszerű könyvtáros. 95 éve született Sánta Ferenc.
A pisai ferde torony
Tizenegy évig tartó rekonstrukció után húsz esztendeje, 2001. december 15-én nyílt meg a turisták előtt a pisai ferde torony.
Borsos Miklós – aki úgy volt modern, hogy esze ágában sem volt szakítani a hagyománnyal
Kitanulta az aranyművességet, a vésnöki munkát, majd festeni tanult, és csak harminc felé közeledve kötött ki a szobrászatnál.