
A balhátvéd, akinek nem csak a meze volt piros-kék
Ihász Kálmán, olimpiai bajnok labdarúgó-legenda tizenkét éves korától visszavonulásáig hűséges volt angyalföldi klubjához.
Karakter
2021.03.06 | olvasási idő: kb. 4 perc
Nyolcvan évvel ezelőtt született és nemcsak a labdarúgóként, de énekesként is pályára léphetett volna, hiszen mindkét példa jelen volt családjában. Édesapja szabadidejében labdarúgó-játékvezetőként tevékenykedett, testvére, illetve unokatestvére, Ihász Gábor és Delhusa Gion pedig énekesi karriert futott be. Nagybátyja volt az, aki tizenkét évesen elvitte a Népligetbe és beajánlotta a kölyökcsapatba. Végigjárta a szamárlétrát, míg végül tizenhét évesen jobbszélsőként bemutatkozhatott az NB1-ben.

Fegyelmezett, sportszerű, kemény focista volt Ihász, aki biztosan szerel, ügyesen helyezkedik és bátran vállalja támadások vezetését is. A híres védő ugyanis csatárként kezdett, majd játszott a fedezetsorban, de balhátvédként lett igazán ismert. Pályafutásának csúcsa az 1964-es tokiói olimpián nyert aranyérem volt: „Az olimpiai bajnoki cím egészen magasztos dolog, olyan, aminek súlyát csak hosszú évek elteltével tudja igazán felmérni az ember." Személyes kedvencei voltak a dél-amerikai mérkőzések. A magyar csapat annyira népszerű volt ott a hatvanas évek második felében, hogy szinte hazajártak. Pedig nem akármilyen csapatok játszottak akkoriban.

Pályafutását 1974-ben Mészöly Kálmánnal és Farkas Jánossal közös búcsúmérkőzésén fejezte be. Bár a Testnevelési Főiskolán szakedzői, illetve menedzseri diplomát is szerzett, visszavonulása után már nem csak a labdarúgásnak élt. Egy évig még edzősködött a Vasas tartalékcsapatánál, utána divatáruüzletet nyitott a belvárosban. „A családomat viszont el kellett tartanom, így a meglévő kötödém felé fordítottam minden energiámat. A sport azonban itt sem maradt ki az életemből, hiszen gyártottunk a Vasasnak is mezeket.”

Első bajnokságát az 1960-61-es szezonban nyerte a piros-kékekkel. 363 bajnoki mérkőzésen 19 gólt szerzett, négyszeres magyar bajnok, háromszoros KK-győztes, és egyszeres MNK-aranyémes volt a Vasassal. A magyar válogatottal pedig olimpiai bajnoki címet és Európa-bajnoki bronzérmet ünnepelhetett. Felesége után röviddel, 78 éves korában hunyt el.
Borítókép: Sípos Ferenc, Solymosi Ernő, Ihász Kálmán (b-j), a magyar labdarúgó válogatott játékosai a repülőgép lépcsőjén állva búcsúznak Olaszországba utazásuk előtt a Ferihegyi repülőtéren. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
Azonosító: MTI-FOTO-833266 MTI Fotó: Petrovits László
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 294 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.
„Halló, halló, itt rádió Budapest”
1925. december elsején hangzott el az ünnepi bejelentés, amely a magyar rádiózás immár 95 esztendős történetének nyitányát jelezte.
Örvendetes állománygyarapodás
Néhány napja olvashatók az (MTVA archívumának honlapján)[https://archivum.mtva.hu/] a Rádióélet 1931. évi lapszámai. A színvonalas műsorújságban (1929–1944) megtalálható volt minden, ami csak felkelthette az olvasók érdeklődését.
Telepódium: kacagjunk együtt!
A Telepódium című műsor évtizedek óta nevetteti a nézőket. Születésének nyomába eredünk, s ehhez kicsit messzebbről kell indulnunk a szórakoztató műfaj felfedezésére. Erre az útra invitáljuk olvasóinkat.
Az aranyló kincs otthona
Ma 20 éve az UNESCO Világörökség része a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék, a tokaji aszú szülőhelye, amelyet már Kölcsey is megénekelt nemzeti himnuszunkban. A tokaji aszúért számtalan híresség is rajongott.