„Egy a párna, egy a részvény…”

1907-ben Szabadkán táncos komikusként kezdte színészi pályáját, a kritika remek mimikájáról és ügyes rögtönzéseiről írt. Ebben az időben ismerkedett meg Gózon Gyulával, akivel életre szóló barátok lettek. 1910-től a Nagyváradi Király Színházban játszott epizód- és főszerepeket, a Nagyváradi Napló külön rovatban írt „Két ilyen cimbora, avagy a két rosszfiú naplója” - címmel Gózon és Kabos helyi csínytevéseiről. 

Napjainkban főleg komikus színészként emlékszünk rá, színházban játszott drámai szerepei feledésbe merültek.  1924-ben Jób Dániel elcsábítja a Vígszínházba, ahol Csehov Cseresznyéskertjében Lopahin szerepe volt az első nagy drámai sikere. 1926-1929 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt, ekkor kérték föl, hogy vállalja el a csődbe ment intézmény igazgatását. Imádta a krimiket, és szerette volna a színházban megvalósítani ezt a műfajt, ám a közönség nem fogadta el újításait. Ekkor áttért a zenés vígjátékokra, de ez sem hozott sikert. Minden pénze ráment a színházra, mégsem sikerült megmentenie. Ennek egyik okát a közönséget elhódító filmek megjelenésében látta. 

1912-ben jött létre Budapesten az első filmgyár, Kabos 1914-ben kapta első szerepét a Pufi című némafilmben.  Filmes pályafutása 1931-ben indult be igazán, mikor Székely István rábeszélésére elvállalta a Hippolyt, a lakáj című filmben Schneider Mátyás szerepét, amellyel halhatatlanná vált. Annak ellenére, hogy a filmvásznon aratta legnagyobb sikereit, az imádott színházzal szemben nem tartotta sokra a mozit, ahogyan maga mondta: „Csak egy nappali pénzkereseti lehetőség.” 

1938-ban a Békeffy-Stella Holnap ágyban marad című darabjában találkozott vele utoljára a magyar közönség, mert meg tudta teremteni a legnagyobb színpadi csodát, amikor a leghangosabb nevetésből egy pillanat alatt néma csendet varázsolt.  1939. januárjában Amerikába távozott, keserűen mondta kollegáinak. „Nem tudok nevettetni…” Amerikában a Szenes fivérek szerződéssel várták, amit egy félreértés miatt elutasított. Megromlott egészsége és mellőzöttsége miatt utolsó évei keserűségben és nyomorúságban teltek.   

Kollégái kétféle Kabosra emlékeznek. Esténként két előadást játszott, egyet a közönségnek, egyet pedig kollégái felé.  A közönség a kedves komikust látta benne, színésztársai és környezete pedig a filozofáló, mély érzésű, nagy művészt, aki a szépre, jóra vágyott. Titka abban rejlett, hogy a legegyszerűbb  jelenetekből is élő, teljes személyiséggel bíró figurákat varázsolt, legyen az komikus vagy groteszk. 

Borítókép: Budapest, 1937. Rajnai Gábor és Kabos Gyula a "Kölcsönkért kastély" című filmben.. MTI Fotó: Reprodukció. Készítette: Schichemann Béla. Tulajdonos: MTI Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-751992

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 313 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.