Aki miatt máig „magyarázzuk a bizonyítványunkat”

A nagycsaládba született költő, író és műfordító Budapesten 1887. június 25-én Karinthi Frigyes Ernőként látta meg a napvilágot. Gimnazistaként már írogatott, 15 éves korában pedig egy magazin folytatásokban tette közzé a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét. A tudományok, az orvoslás és a bölcsészet is érdekelte, de végül egyetemi tanulmányait félbehagyva újságíróként helyezkedett el Az újság című napilapnál 1906-ban. Ezidőtájt kötött életre szóló barátságot Kosztolányi Dezsővel. Novelláit, humoros írásait kezdetben újságokban publikálta. 1912-ben két novelláskötetet is megjelentetett, de széles körben ismertté az Így írtok ti című stílusparódia-gyűjteményének 1914-es megjelenése tette. Karinthyt ezt követően elsősorban parodistaként könyvelte el a nagyközönség, pedig számára ez csak mellékes tevékenység volt. Miután felfedezte, hogy a humoreszkekre mindig nagy a kereslet, vállalta a humorista szerepét. Később kabarétréfákat is írt, amit szintén könnyű kereseti forrásnak tartott. Humoreszkjei kávéházakban születtek, és gyakran líráját, filozófiáját és keserűségét is ezekkel fejezte ki.

A humanista és elkötelezett pacifista író az 1920-as évekre a racionalizmus szószólójává vált, és meghirdette az Új Enciklopédia szükségességét. Publicisztikai írásai filozofikusabbá, novellái és regényei elmélyültebbé váltak. Példaképe a szatíra mestere, az angol Jonathan Swift volt, ő maga is Gulliver-regényekkel (Gulliver Faremidóban és Gulliver Capilláriában) tisztelgett mestere előtt. 49 évesen Karinthyt agydaganattal diagnosztizálták, az Utazás a koponyám körül című, különös atmoszférájú regénye a betegséggel folytatott küzdelem időszakában született. Utolsó éveiben visszafordult lírikus költői törekvéseihez és verseit két vékony, de annál nagyobb népszerűségre szert tevő kötetben jelentette meg Nem mondhatom el senkinek és Üzenet a palackban címmel. A magyar nyelv utánozhatatlan zsonglőre számos szóalkotása és kifejezése közhasználatúvá vált, többek közt híres, iskolai emlékeit megörökítő karcolatkötete, a Tanár úr kérem megjelenése óta mondjuk, hogy valaki „magyarázza a bizonyítványát”, amikor mentegetőzik.

 

Kosztolányi Dezsőné Karinthy Frigyesről című visszaemlékezéseiben olvashatunk a briliáns és egyedülállóan színes fantáziával megáldott író bohém személyiségéről: „De általában mindent elhányt, elvesztett, könyveit, töltőtollait, mások kéziratait, de a sajátját is olykor. Még a maga írta könyvei sem voltak meg, elhordták a barátok, a felesége barátnői, de egyéb holmijaik, játék, élő állat, bútor egykettőre ebek harmincadjára került. Ő csakis és kizárólag a gondolatot becsülte. No meg az embert, a gondolat hordozóját.” Harmos Ilonát egyébként maga Karinthy mutatta be későbbi férjének, Kosztolányi Dezsőnek. A két írózseni, Karinthy és Kosztolányi a kópéságban is elválaszthatatlan társa volt egymásnak. Számos anekdota keringett a két tréfacsinálóról, akik egymáson is gyakran élcelődtek. Ahogy Kosztolányi Dezsőné írja például: „Kosztolányi Dezsőtől származik az a híressé vált mondás: „Sietek haza, mert Karinthy megígérte, hogy eljön hozzánk, és hátha megfeledkezett róla, hogy megígérte, és csakugyan eljön.”

Borítókép: Karinthy Frigyes második feleségével, Böhm Arankával MTI Fotó Készítette: Kleb Attila, Tulajdonos: MTI Rt. Fotóarchívum: MTI-FOTO-899511

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 327 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.