Koponyák és bordák a Rádióarchívumban

Hogy kerül a csizma az asztalra, azaz mi a kapcsolat a címben szereplő dolgok között? Ez is kiderül, mire végzünk a Rádióarchívumban és Felvételtárban tett rövid sétánkkal. Tartsanak velünk!

2019.08.23 | olvasási idő: kb. 4 perc


Bizonyára sokakat érdekel, hogyan tárolódnak a hangok, melyeket például a rádióban - nem élő adásban - hallani lehet. A Rádióarchívum raktárában közel 1000 négyzetméteren speciális körülmények között különféle hanghordozókat őriznek, a hétköznapitól az igazi ritkaságig, hogy mindez a kulturális kincs megmaradjon az utókornak. Ez nem mindig egyszerű, tekintve, hogy pl. adott tárolásra szolgáló különféle eszközöknek nem ugyanarra a hőmérsékletre vagy páratartalomra van szüksége, és a technológia is sokat változott az idők folyamán.
Az analóg hangrögzítés kincsei, igazi különlegességek, például ez első hazánkban gyártott hanglemez is megtalálható a lemezgyűjteményben, melynek normálbarázdás kollekciója 19 ezer darabot számlál, és egészen az 1920-as évekig nyúlik vissza. A nagyközönség által ismert mikrobarázdás  - tévesen bakelitnek hívott - lemezekből mintegy 46 ezer darab tárolását kell megoldani. Ezeket a kilencvenes évekig forgalmazták és használták a rádió stúdióiban. Érdekesség a néhány ezres lakklemez-gyűjtemény, amely szakemberek szerint a jelenleg ismert legtartósabb hangrögzítési technológia.


Az első magyar hanglemezek egyike - Most, amikor minden virág nyílik...

A legfiatalabbaknak talán már teljesen ismeretlen lehet a magnetofonszalagos technológia, mely a törzsállományt adja óriási, körülbelül 650 ezres darabszámmal. Az 1950-es évektől egészen 2006-ig találhatók tekercsek, ez a technológia végleges kifutásának időpontja. 

Az 1990-es években audiokazettákra is rögzítettek állományokat, majd nem sokkal később DAT- kazettára - ez utóbbi digitális rögzítést tett lehetővé. Mindkettőből szép számmal találhatók felvételek, előbbiből kb. 16 ezer, utóbbiból 18 ezer darab. A korszak meghatározó hanghordozójává az 1990-es évek végére a CD vált. Ezekből saját gyártású és vásárolt is rengeteg - összesen körülbelül 100 ezer darab - található. A saját CD-k gyártásával nemrégiben - körülbelül fél évvel ezelőtt - álltak le, külső forrásból - különlegességekkel, komolyzenei és jazz felvételekkel pedig még manapság is bővítik a gyűjteményt. Csak a rádiócsatornák 24 órás adásrögzítéséből adódóan a 2001 és 2011 közötti időszakból 50 ezer darabos tömörített CD-állomány jött létre. Ilyen hatalmas adatmennyiségnél természetesen előfordul, hogy a hordozó állaga és a felvétel minősége romlik. A hangrestaurálás folyamatáról egy előző cikkben már írtunk.

A CD-tár hatalmas állománya

Végül elérkeztünk oda, ahol feltárul a címben jelzett érdekes összefüggés. A második világháború idején ezen a területen is jellemző volt a nyersanyaghiány, a hadiipari igények kielégítése miatt az eredeti alapanyagot, a sellakkot szinte lehetetlenné vált egyéb célokra beszerezni. Rögzítésre alkalmas, a lejátszókkal kompatibilis nyersanyagot igyekeztek fölkutatni, így bukkantak a röntgenlemezekre, melyek celluloid anyaga elég vastag volt a művelethez. A már egyszer felhasznált - emberi testrészeket ábrázoló - lemezek közepébe lyukat ütöttek, kerekre vágták, így lemezként használhatták. Különös és különleges művészeti alkotások alakultak így ki, melyek látványa elsőre meghökkentő. A rádió gyűjteményében pár tucat található ezekből. S bár a háborús évek után a nyersanyagellátás helyreállt, a röntgenlemezekre a hatvanas évekig másolták titokban a nyugati vagány zenéket az ezektől (is) elzárt kelet-európai országokban.


A lemezen kiválóan látszanak mind a csigolyák, mint a felirat a rögzített tartalommal

Mutatjuk, hogyan szól egy ilyen röntgenlemez: Lehár Garabonciását Sárdy János énekli.


 

S hogy mi zajlik manapság a Rádióarchívumban? Folyamatos digitalizáció és a feldolgozórendszer tökéletesítése, hogy kereshető formában minél hamarabb, a tervek szerint a közeli jövőben közkinccsé tegyék az archívumban található hanganyagokat a nagyközönség számára is.

 

 

Kapcsolódó cikkek:

Új képhez új hangot adunk!

Arról, hogy a filmrestaurálás mozgóképes oldalról mit rejt magában, már esett szó az ikonikus Tüskevár című sorozat kapcsán. A következőkben annak rejtelmeibe nyújtunk betekintést, hogyan lehet friss hangot varázsolni a régi filmek alá.





További cikkek:

Galambos, Psota, Darvas, Sztankay

Kell még bármit mondanunk ilyen impozáns névsor mellé? Akinek a neveket olvasva nem jutna eszébe azonnal az M3.hu programjára kapcsolni, annak mutatjuk, milyen műsorokban láthatja a sztárokat ezen a héten.

Gitta, Tisza és Puli, avagy hazánk, a törpeautók országa

Ha hazai autógyártásról beszélünk, elsőként az Audi, Suzuki és a Mercedes jut eszünkbe. De mi volt a múltban? Mutatunk a hazai autógyártás XX. századi történetéből néhány érdekes kísérletet. Hogy végtelenül cukik, vagy nagyon cikik-e, azt mindenki döntse el maga...

Szovjet csapatkivonás Magyarországról

1990. március 10-én Moszkvában aláírták a szovjet csapatok Magyarországról való kivonásáról szóló egyezményt. 1991. június 19-én az „ideiglenesen” Magyarországon állomásozó utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat.

MÜSZI, ÁPISZ, ÁFÉSZ, IBUSZ és a többiek

Csak néhány azok közül a mozaikszók közül, amelyeket pár évtizede mindenki használt, de pontos jelentésükkel nem mindenki volt vagy van tisztában. A teljesség igénye nélkül ezekből hoztunk rövid válogatást, a kattintható fotók a hozzájuk tartozó információkkal pedig segítenek még pontosabban felidézni a korszak hangulatát.