Kossuth híd – átkelő tíz évre

A II. világháborúban a németek felrobbantották a budapesti Duna-hidakat, az ostrom utáni első állandó híd a Kossuth és a Batthyány teret kötötte össze. 1946-tól 1956-ig működött, 1960-ban lebontották.

2020.05.14 | olvasási idő: kb. 7 perc


A hidak pótlását kishajókkal, illetve pontonhidak építésével próbálták megoldani. Először 1945. március-áprilisában a Margit-híd mellett vertek ideiglenes hidat, melyet a városlakók Manci hídnak neveztek el. Utána a Fővám térnél a Ferenc József (ma: Szabadság) híd, a Boráros térnél pedig a Horthy Miklós (ma: Petőfi) híd roncsaira eszkábáltak szükségátkelőket. Áprilisban a déli összekötő vasúti hídnál készült szükséghíd, novemberre az Erzsébet híd mellett épült meg a Böskének becézett pontonhíd.

A Manci híd 1946 májusában

Mivel a jégzajlás használhatatlanná tette a pontonhidakat, a Minisztertanács 1945. április 19-én híd építéséről döntött. Helyét a Batthyány tér és a Kossuth Lajos tér között jelölték ki, mert itt kialakíthatók voltak a hídfők, és a mederben sem akadályozta semmi a pillérépítést. A terveket Mistéth Endre és Hilvert Elek készítette. „Fél-állandó híd”-nak nevezték, mert csak másodrendű terhelésre és tíz év időtartamra tervezték.

A Kossuth híd pilléreit erősítik a munkások (1945. október)

Alighanem véletlen, hogy a pillérek alapozását 1945. május 16-án, Nepomuki Szent Jánosnak, a hidak védőszentjének napján kezdték meg. A szerkezetet a Csepeli Vas- és Fémművek, illetve a Győri Vagon- és Gépgyár szállította. Nagyrészt acélelemekből épült, de nemcsak új anyagból, hanem csövekből és a roncshidak megmaradt részeiből is. A kilencnyílású, rácsos szerkezetű híd két parti nyílása fából készült 7,0 m-es úttesttel, 2x3,25 m-es járdaszélességgel, hossza 355 m volt, legnagyobb, középső nyílása 80 m.

Épül a híd (1945. december)

Az építés az 1945. szeptember 22-én vízre bocsátott, 100 tonna teherbírású József Attila úszódaru segítségével folyt. A faanyagot a budai kertek fenyőiből, a dunai úszóstrandok anyagából, a romházak maradványaiból nyerték. A hídépítők napi 16-18 órát dolgoztak, és néhány nappal azután, hogy a kemény télen a jégzajlás elvitte a Margitszigeten átvezető Manci pontonhidat, 1946. január 15-én megindult a gyalogosforgalom.

Járókelők az átadott, de még épülő hídon (1946. január 18.)

A járművek január 18-tól – az utolsó német hídrobbantás első évfordulójától – kelhettek át a hídon. A hivatalos átadást erre a napra időzítették. Pesten egyenes felhajtó létesült a Báthory utca tengelyében, Budán pedig erős ívekkel két rámpa épült északi és déli irányban, a rakpart vonalával párhuzamosan. Az autóbuszforgalom csak később, március 12-én indult meg.

Autóforgalom a hídon (1948. július)

A hídon a járművek óránként tíz kilométeres sebességgel, 20 méteres követési távolsággal közlekedhettek. A hídépítést – ahogy akkoriban nevezték: a hídcsatát – Zádor István festőművész örökítette meg, Háy Gyula pedig drámát írt róla Az élet hídja címmel. A darabot 1951-ben a Nemzeti Színház mutatta be Várkonyi Zoltán és Gellért Endre rendezésében, Berky Lilivel, Fónagy Mártával, Görbe Jánossal, Kállay Ferenccel és Mészáros Ágival a főbb szerepekben.

Az épülő híd a színpadon (1951)

1954-ben a két faszerkezetű nyílást acélból építették át. A híd teherbírása korlátozott volt, egy idő múlva már csak kisebb gépjárművek közlekedhettek rajta. A Kossuth híd az állandó Duna-hidak, a Szabadság, Margit, Lánchíd és Petőfi híd újjáépítése után már nélkülözhetővé vált. 1956 tavaszán lezárták a jármű-, majd 1957-ben a gyalogosforgalom elől, de bontását csak 1960. március 17-én kezdték meg.

Úszódaruk emelik le a híd középső ívét (1960. június 18.)

A hídnyílások vasszerkezetét két úszódaru egy darabban tette partra, ahol feldarabolták, majd elszállították. A pilléreket lazító robbantással, majd légkalapáccsal távolították el, a törmeléket úszódaru emelte ki. A meder tisztítása 1963 januárjában ért véget. A Kossuth híd a háború utáni újjáépítés fontos állomása volt, emlékét a hídfők helyén, a pesti és a budai rakparton emléktábla őrzi.

Todero Alfréd szobrászművész az emléktáblát készíti (1961. május 24.)

Borítókép: Budapest, 1951. december. A Kossuth híd a Parlament kupolájából fényképezve. Tulajdonos: MTI Fotóarchívum. Készítette: Hollenzer Béla. Azonosító: MTI-FOTO-770727
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg csaknem 280 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, a Kossuth hídról is számos további felvételt talál.


További cikkek:

Kerámia és országkép

Százhúsz esztendeje, 1900. március 23-án hunyt el Zsolnay Vilmos keramikusművész, gyáros, akinek munkássága az ország emblematikus épületeivel is szorosan összekapcsolódott, termékei hungarikummá váltak.

Mesemaraton az 1960-as-'90-es évekből!

Hogy mivel kedveskedünk a legkisebbeknek gyermeknap alkalmából? Egy időutazással, amelyen több évtized kedvenc magyar rajzfilmjeivel ismerkedhetnek meg. Közös kaland szülőknek és gyerekeknek, tartsanak velünk!

Hallja? Nem hallja?!

Zajongani fogunk. És hogy érdekesebb legyen, olvasóinkat is játékra hívjuk.

Hobbyjuk a csillagos ég

A XX. század hatvanas évei az űrkutatás egyik aranykorát jelentették. De vajon mit jelentett ez az akkori Magyarországon a hétköznapokban, a vasfüggöny mögött, a hiánygazdaság kellős közepén? Ezt a világot mutatja be a fél évszázaddal ezelőtt készült Hobbym: a csillagos ég című dokumentumfilm.