Átkelőhelyből szimbólum

180 évvel ezelőtt, 1842. augusztus 24-én rakták le az első jelentős magyarországi folyami híd, a Széchenyi lánchíd alapkövét.

Városi séták

2022.08.24 | olvasási idő: kb. 2 perc


Széchenyi István, aki 1820 telén egy családi tragédia miatt utazott Bécsbe, ahova a Dunán dúló jégzajlás miatt csak hatalmas kerülővel és egyhetes késéssel jutott el, egyévi jövedelemét ajánlotta fel, ha megvalósul a Budát és Pestet összekötő híd ötlete. 

A két városrészt összekötő híd terve korábban már másokban is megfogalmazódott, azonban ez a hatalmas vállalkozás csak összefogással valósulhatott meg. Az állandó híd építésének két lényeges pontja volt. Műszaki – az áradás, jégzajlás problémáinak leküzdése, és az anyagi kérdés - honnan lesz erre pénz? 

Gróf Széchenyi István portréja (MTI Fotó: Haár Ferenc)

Széchenyi a Budát és Pestet összekötő híd hosszú távú gazdasági és társadalmi hasznának jelentőségét felismerve szorgalmazta a híd megépítését, de a terv és a megvalósulás között csaknem két évtized telt el. A legfőbb támogató Széchenyi mellett a magyar nemesség egy műveltebb rétege lett, mely ekkor kezdett ráébredni a változás, fejlődés szükségességére. Természetesen ahogy lenni szokott, ellenzői is akadtak az ötletnek, volt, aki attól tartott, hogy a víz elsodorja a hidat, mások a hídpillérek miatt feltorlódott jégtől, majd az azt követő árvíztől tartottak. A nemesség egy része pedig amiatt zúgolódott, hogy nekik szintén vámköteles lesz az átkelés.

Gyalogosok a Lánchídon, 1957-ben (MTI Fotó: Sziklai Dezső)

A tervezésre William Tierney Clarkot kérték fel, az építésvezető Adam Clark volt. Több terv is készült, végezetül a Gresham-palota (azelőtt Nákó-ház) vonalában húzódó, mintegy 380 méter hosszú változatot fogadták el. A helyválasztás azonban nem volt túl szerencsés, mert a híd a budai oldalon a Várhegynél végződött, emiatt vált szükségessé az alagút megépítése néhány évvel később. 

Az építkezés 1840-ben kezdődött el, majd 2 évvel később került sor az ünnepélyes alapkőletételre. Az ünnepségen József nádor mellett Habsburg Károly, az országbíró, az esztergomi érsek, a főtárnok, Széchenyi István, valamint a tervező és az építésvezető is jelen voltak, emellett hatalmas tömeg figyelte, amint az üregbe helyezték a 130 mázsás kőtömböt, amibe egy tokban a híd története, értékes pénzérmék és vezető személyiségek aláírása került be.

Lánchíd alapkőletételénél használt vakoló (MTI Fotó: Bojár Sándor)

A híd hat évig tartó kemény munka után 1848-ben készült el, azonban a hivatalos átadásra 1849-ben került sor. Az éppen levert forradalom és szabadságharc fényében nem volt ünnepi hangulat, a hidat Haynau adta át, nem szólt a zene, nem voltak beszédek, nem helyeztek el emléktáblát. Sem Széchenyi, sem a tervező, sem az építésvezető nem voltak jelen, csak a felsorakozott katonaság és néhány nézelődő lézengett. 

1899-ben, 50 évvel a hivatalos átadó után a Széchenyi lánchíd név felvételéről döntöttek az illetékesek. Sajnálatos módon az ötlet megálmodója úgy halt meg, hogy betegsége miatt már soha nem tudott átsétálni a róla elnevezett hídon.

Borítókép: Széchenyi lánchíd, 1964. MTI Fotó: Fényes Tamás Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-846116

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 317 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.

További cikkek:

A fáraó átka és a médiahecc

Nem feltétlenül kell a fáraók földjére zarándokolnunk ahhoz, hogy szemrevételezhessünk egy valódi egyiptomi múmiát.

Azok a csodálatos televíziós férfiak

A televíziózás világnapján ezúttal nem a gyönyörű bemondónőkre, hanem a korszakos férfi bemondókra emlékezünk.

Budapest, Csudapest

Föld alatt, majd föld fölött és időben is elkezdtük bebarangolni fővárosunkat, hogy megmutassunk néhányat érdekességeiből. Ugyanezt folytatjuk, mégis nagyon másképp, hiszen a Csudapest című film felújított UHD-verziójával kalandozzuk körbe Budapestet.

Tündérország mindenki előtt nyitva áll

A Magyar Olvasótársaság 2005-ben szeptember 30-át a népmese napjává nyilvánította. A dátum Benedek Elek születésnapja, egyúttal tisztelgés „a nagy mesemondó” előtt, aki mindenkinél többet tett a magyar népmesék megőrzésért.