Kis autók, nagy remények

Az autózás hajnalától, a 20. század elejétől Magyarországon is rendre fölmerültek ötletek a minimobilok gyártására. Az indokok nagyjából mindig azonosak voltak: nyersanyag- és üzemanyag-takarékos megoldás, az „igazinál” olcsóbb és mégsem motorkerékpár. Az egyéni és vállalati kezdeményezések azonban ritkán jutottak túl a prototípusokon. A nagy nekibuzdulásokból mára jellemzően a kisszériás sorozatok kósza darabjai és a mintapéldányok maradtak – jó esetben.  

A második világháború utáni magyar tervezésű és gyártású személyautó a Weiss Manfréd Művekben, a későbbi Csepel Motorkerékpárgyában megszületett Pente kisautó két prototípusában öltött testet. Az 50-es évek államilag támogatott törpeautógyártási-programja mellett sorra születtek a különféle egyéni kreációk. Surányi Endre mérnök például két - 125, illetve 250 cm3-es motor hajtotta – mintadarabbal állt a nyilvánosság elé. Ezeket csak “motorizált cipőként” emlegették. Ez a pár évtized volt a házi barkácsolás, az innen-onnan összehordott alkatrészekből, elemekből épített különféle járgányok nagy korszaka. A mezőgazdasági gépektől, a „csettegőktől” a gokartokig.

Az ötvenes évek első felében fogalmazódott meg a magyar kisautó igénye a Kohó- és Gépipari Minisztériumban. A Székesfehérvári Motorjavító Vállalatnál 1956 elejére elkészült a két törpeautó, az Alba Regia és a Balaton. A kétszemélyes Balaton ajtaja a repülőgépkabinokhoz hasonlóan hátrafelé nyílt. A kerékfelfüggesztését idősebb Rubik Ernő dolgozta ki. Mindkét jármű alumíniumkarosszériás volt, nyolc lóerős Csepel 250-es motorkerékpár-motorral. A Könnyűipari Minisztérium a Schadek János-féle törpeautót támogatta. A mérnök Úttörő nevű kétüléses kiskocsiját 1954 tavaszán a budapesti Ipari Vásáron láthatta először a nagyközönség.

 A nehézipari tárcánál azonban úgy döntöttek, hogy a hazai törpeautó-kísérletek nem hoztak kellő eredményt. A kiírt pályázatot törölték, az új cél már a mopedgyártás felfuttatása lett. Az 1959-ben megjelent keletnémet Trabanttal pedig megoldottnak tekintették a kérdést. A törpeautó-gyártás gondolata a nyolcvanas évek Magyarországán tört újra utat magának. Az új jármű, a Puli nehezített akadálypályán, változó viszonyok közt próbált befutni.

A Puli nevű kétszemélyes városi törpeautót 1986-tól 1998-ig a hódmezővásárhelyi HÓDGÉP gyártotta. A bevásárlásra s a közüzemi szolgáltatóknak is szánt, műanyag karosszériás kiskocsit japán, utóbb olasz dízelmotor hajtotta, alig 45 km/órás végsebességgel. Építéséhez a korabeli kelet-európai járműtípusok csereszabatos alkatrészeit is fölhasználták. A hátsó lámpája például az Ikarus 200-as buszsorozaté volt. Puli 751 néven, másfél évtizeddel korábban a Győri Mezőgép már gyártott kisméretű mezőgazdaságijármű-prototípusokat. 

Induláskor az új Pulit a kinti partnerek is a francia piacra szánták a kedvező adóbesorolás miatt. S B kategóriás jogosítvány nélkül is vezethették. A három liter alatti fogyasztása sem volt hátrány. Átmeneti korszakban jött, minőségi kifogásoktól kátyús úton. Az 1990-es években elektromos változatát Puli 2E Pinguin néven forgalmazták. A magas ára miatt itthon egyik változata sem lett sikeres. Összesen jóval kevesebb, mint ezer példány készült a „négykerekű fedett mopedből”.

BORÍTÓKÉP: Szentes, 1962. augusztus 22. Török Szilveszter géplakatos saját készítésű törpeautójában ül egy Warszawa M201-es gépkocsi mellett. A kisautót a Szentesi Vas- és Fémipari KTSZ dolgozója szabadidejében, ötévi munkával készítette. MTI Fotó: Tóth Béla. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Azonosító: MTI-FOTO-835424 

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 307 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.