Kívül komikus, belül hősszerelmes - 100 éve született Pécsi Sándor

Különleges fotókkal, bejátszásokkal, érdekességekkel és műsorfolyammal idézzük meg a kétszeres Kossuth-díjas, közönségkedvenc színészt, aki 25 évet töltött a színpadon, 50 évet élt, és idén 100 éve született.

Karakter

2022.03.18 | olvasási idő: kb. 6 perc


Szerepek

Nem színésznek szánták üveggyári munkás szülei. Református papnak készült, mégis a színészet titkos vágya lengte be kisiskolás éveit, amikor a tanítója által írt darabban megformálta élete első szerepét: egy szitakötőt. A Sárospataki Református Kollégium falai között ez a vágya fokozódott, diákként is a színjátszókör lelkes tagja volt. Amikor végzősként a templomban prédikált, a szószékre már színpadként tekintett. Később családi nyomásra beiratkozott ugyan a pesti jogi egyetemre, csakhamar mégis fizetés nélküli rendezőgyakornokként találta magát a filmgyárban, ahol dublőrszerepet is kapott A beszélő köntös című filmben. A sikeres színitanulmányok után Sátoraljaújhelyhez, majd Szombathelyhez is fűzte szerződés egészen katonai behívójáig. Később javakban szűkös, ám színészi tapasztalatban gazdag időszakot töltött a Miskolci Nemzeti Színháznál, ahol egyetlen évad alatt 44 szerepet alakíthatott. Budapestre érkezve minden előzetes egyeztetés nélkül kopogtat be a Művész Színházat vezető Várkonyi Zoltánhoz, aki – tehetségét látva – rögvest szerződteti. Innentől nincs megállás: imád játszani és imád csapatban játszani, karakterszerepeket is. „Amikor zenét tanultam, mindig másodhegedűs szerettem volna lenni, sohasem prím, ott nem hallani tisztán a teljes harmóniát. Én pedig szabályos szabálytalanság – játék – és harmónia nélkül nem tudok élni.” – vallotta.

Íme, Pécsi Sándor ezer arca közül néhány! 

Eddie Carbone (Pillantás a hídról)
Azdak bíró (A kaukázusi krétakör)
Csugunov (Farkasok és bárányok)
Crampton (Sosem lehet tudni)
Colonel (Ördöghegy)
Piukovich Lehel (Egy magyar nyár)
Akantisz Ágost (Éva lánya)
Sipos (Szeptember)

Maszkok

A figurát kívülről megközelítő művész volt, imádta a maszkokat, a kellékeket, a külsőségek legapróbb részletekbe menő megtervezését annak érdekében, hogy a belső átlényegülés folyamata elindulhasson egy-egy szerep felépítésekor. Már Miskolcon is maszkterveket rajzolgatott magának, később pedig találó kellékeket is szívesen hozott egy-egy előadás próbájára. Hogy hol kezdődött mindez? Talán még pataki diák korában, ahol a kollégiumból kiszökve úgy járt moziba, hogy bajuszt és álszakállt ragasztatott magának, hogy tanárai nehogy felismerjék. Vérbeli komédiás volt, akár Shakespeare színházának egykori aktorjai. Pártos Géza rendező elképzelése szerint legszívesebben vele játszatta volna a Rómeó és Júlia dajkájának szerepét, ahogyan Shakespeare korában is férfiak alakították a női szerepeket is. Erre akkor nem volt lehetősége, az ötletet azonban később Makk Károly megvalósította a Liliomfi című filmnek abban a jelenetében, ahol a vándorszínész Szellemfi ekként lép a világot jelentő deszkákra.

Kották

Vallotta, hogy „egy-egy alakítás sikere a ritmusérzéken múlik, hiszen életünkben minden ritmusra történik, amit alkatunk és a körülmények szabnak meg, és ebből a természetes ütemből kell átváltanunk az ábrázolt hős ütemére.” Nagyon jól ment neki ennek a fordulatszámnak a felvétele, miközben a zeneiséget is elengedhetetlennek tartotta, egyetértve Kodállyal, hogy a próza is zene, crescendo, decrescendo, piano, pianissimo, és így tovább. Képessy József színészkollégájával közös találmányuk volt az élő rádióadások idejéből a szövegek színes golyóstollal való változatos jelölése, melyben a kék szín például a hangerőt, a piros szín az intellektuális részt jelentette.

Percsihin madarász szerepe a Kispolgárokban nagy kedvence volt (MTI Fotó: Keleti Éva)

Számok

„A kisember lelkisége lehet összetett, egyénisége pedig jóval túlnőheti kilétét. Az egyszerűség nem azonos a szürkeséggel… A kisember nagyságát árnyaltan megformálni – ez a titok.” Emberábrázolása ösztönös volt, ám tudatosság nélkül nincs művészet, nyilatkozta egyszer. Egy-egy új szerep mindig többismeretlenes, bonyolult matematikai egyenletként jelent meg előtte. Csakhogy rossz matematikusnak tartotta magát, aki behunyt szemmel vág neki a feladatnak, s később próbálja tudatosítani mindazt, ami ösztönből született. Vargha Balázs Fabulájában egyszer azt is megmutatta a gyerekeknek, hogyan lehet hanglejtéssel, gesztusokkal bírósági vallomást tenni mindössze 1-től 30-ig terjedő számok felhasználásával. Nézzék csak:

Vallomás a törvényszék előtt metanyelven (Fabula, részlet, 1969)

A medve

Hatalmas keze volt és hatalmas lelke. Remekül állt neki Csehov medvés földbirtokosa, a Kaviár és lencse temperamentumos Papagattója, a Kispolgárok tragikomikus, idealista madarásza. Az ördög cimborája lelkészeként belső hősszerelmes énjét, A vágy villamosa Mitch-eként lírai oldalát is megmutathatta, és A nagy Romulus címszerepében is brillírozott. Nem esett kétségbe, és természetesnek vette, hogy nem minden szerep állt neki egyformán jól. Ezt szavakba is öntötte: „Ez az arc, ez a száj, ez az orr, ez az alkat nem lehet alkalmas mindenfajta karakter egyenrangú ábrázolására. A mi szerszámunk a testünk. A szerszámok pedig különbözők. Egy kalapáccsal például nem lehet fát vágni vagy gyalulni.”

Tolnay Klárival Csehov Medve című vígjátékában (MTI Fotó: Bartal Ferenc)

Lujza Mendozája

A Tanner John házassága önjelölt fűzfapoéta rablóvezérének bravúros, elvesztett kedveshez szóló Lujza-monológja (melyet a televízió is megörökített) sokak számára emlékezetes.

Lujza-monológ a Tanner John házassága című előadásból (1965)

Az utazó

Imádott utazni és elképzelni antik korok történelmét, megismerkedni más kultúrákkal, sok szakirodalmat is olvasott. Emlékezetes utakat tett Egyiptomba, Görögországba, Grúziába. Mongóliában, az ulánbátori Gandan buddhista kolostorban láma istentiszteleten vett részt, háromhetes angliai útja minden egyes estéjén színházban volt, és ereklyeként őrizte a Shakespeare sírjáról hozott virágot. Itáliai vakációján a Pompeji ókori amfiteátrumában fellépő olasz színitársulat Plautus-előadásába is bekéredzkedett, és két apró szerepet rögtönözhetett. A magyar tájakat, várakat, műemlékeket is nagy lelkesedéssel fedezte fel, akár egy-egy filmezés alkalmával. Felvidéken talán épp Eperjes-környéki ősei nyomát kutatta (a kassai börtönben talált is egy körözvényt Habsburg-párti őse, Emerich Péchy aláírásával), amikor meglátogatta a betléri Andrássy-kastélyt is. Az okos idegenvezető magyar lány lenyűgözte, majd meglepetten mutatott rá pár év múlva a Madách Színházhoz frissen szerződő Sunyovszky Sylviára: „Te vagy az a lány Betlérből!”

Sunyovszky Sylviával apa-lánya szerepben az Ármány és szerelem című darabban (MTI Fotó: Keleti Éva)

A Madách Színház egy nagy családot jelentett a számára, ahol mindenki szerette őszinte, barátságos, jószívű énjét. Egyszer próbaruhában ment haza, mert ruházatát nekiadta egy tehetséges, anyagi nehézségekkel küzdő fiatal kollégájának, akiben talán meglátta miskolci önmagát. Imádta a színház varázslatát, mégis rettenetesen izgult bemutatók előtt, talán azért, mert a premier napján még csak vázlatnak érezte alakítását, mely a közönség részvételével, estéről-estére érik és formálódik.

Kertjében, gyűjteménye egy darabjával (MTI Fotó: Keleti Éva)

A gyűjtő

Nemcsak az emberek szeretetét gyűjtötte, a tárgyakat is, melyekhez mágikus kapcsolat fűzte. A külföldről hozott kincseken kívül levelezőlapot is gyűjtött, a vidéki útjain pedig még magánházakba is bekopogtatott egy-egy kacatért, melyek azonban számára különleges értékkel, többletjelentéssel bírtak. Gyűjteményében régi kupák, keresztek, edények, vasalók, fényképek, mézeskalácsformák, bronzkori tárgyak, százéves kardok is helyet kaptak, kertjének fái és bokrai pedig szobrokat, sírköveket, és még az 1956-ban ledöntött Sztálin-szobor egyik öklét is rejtették. 

Sanyika és Manyika

A 6-os stúdió Szülői értekezlet című tévékabarés premierjén Kiss Manyival beszélgettek úgy, ahogy a magyar színháztörténetben csak ők ketten tudtak.

Sanyika és Manyika a Szülői értekezlet című műsorban

Eddie Carbone

Legnagyobb szerepe kétségkívül Eddie volt a Pillantás a hídról című Miller-drámában. Örökös mozgékonyságát a próbákon úgy próbálta visszafogni Ádám Ottó rendező, hogy a térdét összefogva ráült a lábára. Ezek a színész számára nehezen visszafojtott, tartalékolt energiák, saját manírjainak fizikai legyőzése vibráló előadást eredményeztek. A Nemzeti Fotótár őrzi az előadás fényképeit, amelyek közül az egyik kinagyítva hosszú időn át a felújítás előtti Madách Színház auláját díszítette, az 1961-es televíziós felvételt pedig 25 év után tárjuk ismét nézőink elé 2022. március 18-án az MTVA Archívum m3.hu oldalán. A legendás előadás mellett az évfordulót az „Amiben hiszel, az van” című 1982-es emlékesttel és a Kulcs a lábtörlő alatt tévéfilmmel köszöntjük, másnap pedig m3 premierként a Nem az én színpadom című szórakoztató műsort, valamint a 7 kérdés a szerelemről, majd a Ninocska című tévéfilmet láthatják. 

A Mozgóképarchívum weboldalára is érdemes ellátogatni, ahol Pécsi Sándor főszereplésével készült műsorok gyűjteményével készültünk. Tartsanak velünk, és emlékezzünk együtt a 100 évvel ezelőtt született Pécsi Sándorra, a szeretetreméltó hősszerelmes komédiásra!

A híres kép: Eddie Carbone (Pécsi Sándor) és felesége (Tolnay Klári) a Pillantás a hídról című darabban (MTI Fotó: Bartal Ferenc)

Borítókép: Budapest, 1969. szeptember 14. Pécsi Sándor (1922-1972) Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész színész kutyája társaságában otthonában. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Készítette: Keleti Éva. Azonosító: MTI-MTI-FOTO-863358

Információk a Lapozgató galériában található képekről: 

1. Eddie Carbone (Pillantás a hídról, 1960, MTI Fotó: Bartal Ferenc) Azonosító: MTI-FOTO-819209, 2. Azdak bíró (A kaukázusi krétakör, 1961, MTI Fotó: Bartal Ferenc) Azonosító: MTI-FOTO-822612, 3. Csugunov (Farkasok és bárányok, 1951, MTI Fotó: Várkonyi László) Azonosító: MTI-FOTO-770657, 4. Crampton (Sosem lehet tudni, 1956, MTI Fotó: Tormai Andor) Azonosító: MTI-FOTO-793088, 5. Colonel (Ördöghegy, 1968, MTI Fotó: Tormai Andor) Azonosító: MTI-FOTO-860615, 6. Piukovich Lehel (Pandurovics) (Egy magyar nyár, 1954, MTI Fotó: Várkonyi László) Azonosító: MTI-FOTO-779069, 7. Akantisz Ágost (Éva lánya, 1958, MTI Fotó: Tormai Andor) Azonosító: MTI-FOTO-800879, 8. Sipos (Szeptember, 1955, MTI Fotó: Tormai Andor) Azonosító: MTI-FOTO-785666

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 313 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.

További cikkek:

Röpül, fölszáll a páva

50 évvel ezelőtt egy másik népzenei tehetségkutató, a Nyílik a rózsa nyomán indult országos hódító útjára a Röpülj páva, melyben az ország legjobb népdalénekesét keresték. Javában tombolt a beatkorszak, népszerűségi csúcsokat döntött a Táncdalfesztivál. Sokan szkeptikusak voltak, amikor Pécsi Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió akkori elnökhelyettese kitalálta, hogy közvetítsenek népdaléneklési versenyt.

Gödöllői HÉV: szemben a forgalommal

110 éve készült el a Budapest-Gödöllő közötti villamosított HÉV-vonal.

Húsvét, a keresztények legnagyobb ünnepe

A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, a legnagyobb keresztény ünnep. Húsvétkor a keresztény világ azt ünnepli, hogy Jézus mártírhalálával magára vállalta az emberiség bűneit, s ezzel megváltotta és üdvösségre, örök életre vezette őket.

Gyurkovics Tibor

A Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, pszichológus, a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapítója kilencven éve, 1931. december 18-án született.