Pilinszky 100

Száz esztendeje, 1921. november 27-én született Budapesten Pilinszky János Kossuth- és József Attila-díjas költő, a XX. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja.

Karakter

2021.11.27 | olvasási idő: kb. 3 perc


Felmenői között franciák, németek, lengyelek is voltak. Egyik nagynénje a szervita rend főnöknője, egy leánynevelő intézet igazgatója volt. Gyermekkora apácák és fiatalkorú prostituáltak között telt. A piarista gimnáziumban már költőnek készült. Az egyetemen előbb jogot, majd művészettörténetet hallgatott, de diplomát nem szerzett. Első verseit a Napkelet, a Vigilia és az Élet közölte, ez utóbbinak segédszerkesztője is volt.

Pilinszky János 1980-ban (MTI Fotó: Molnár Edit)

1944-ben behívták katonának. Németországban testközelből láthatta a legmélyebb emberi nyomorúságot, a koncentrációs táborok világát, ami költészetének egyik alapélménye lett. 1945 őszén tért haza, 1946-tól az Újhold című folyóirat társszerkesztője volt, de szoros szellemi és személyes szálak fűzték a Vigiliához és a Válaszhoz is. Első kötete, a „Trapéz és korlát” a Szent István Társulat kiadásában jelent meg, elnyerte érte a Baumgarten-díjat. 1947-48-ban ösztöndíjasként Rómában tartózkodott.

A Baumgarten-díj átadása 1947 januárjában. A díjazottak (balról jobbra): Csorba Győző, Szabolcsi Bence, Pilinszky János, Faragó László, Hajnal Anna és Kassák Lajos (MTI Fotó)

Vallásossága és „pesszimizmusa” miatt kiszorították az irodalmi életből, éveken keresztül korrektorként dolgozott. Következő kötete, az „Aranymadár” 1957-ben jelent meg, ekkor lett az Új Ember katolikus hetilap belső munkatársa. Haláláig nagyrészt itt jelentek meg tárcái, művészetkritikai írásai, teológiai és filozófiai elmélkedései.

Egy férfi Új Embert vásárol az újságosbódénál (MTI Fotó: Kovács Sándor)

„Harmadnapon” (1959) című kötetének verseiben a háború, az embertelenség, a holokauszt borzalmait örökítette meg. A hatvanas évektől kezdve egyre többet utazott külföldre, nemzetközi elismertségét kiváló fordítóknak köszönhette, franciára Pierre Emmanuel, angolra Ted Hughes fordította, akinek meghívására Londonba is eljutott.

Otthonában (MTI Fotó: Molnár Edit)

1971-ben József Attila-, 1980-ban Kossuth-díjat kapott. Sorra jelentek meg kötetei (Szálkák, Végkifejlet, Tér és kapcsolat, Kráter), a versek mellett írt forgatókönyvet „Rekviem” címmel. Drámái az 1974-es „Végkifejlet” című kötetében szerepelnek először, „Életképek” című színművét 1980-ban mutatták be az Egyetemi Színpadon.

A Kossuth-díj átadásakor, 1980. április 2-án (MTI Fotó: Urbán Nándor)

1976-tól nem írt több verset, a széppróza foglalkoztatta. 1977-ben adta közre a „Beszélgetések Sheryl Suttonnal” című kötetét, és haláláig dolgozott az „Önéletrajzaim” munkacímet kapott regényén, amelynek csak három fejezetével készült el. Önpusztító életet élt, láncdohányos volt, sokat ivott, literszámra fogyasztotta a feketekávét.

A számtalan elszívott cigaretta egyike (MTI Fotó: Molnár Edit)

Gyakran nevezték katolikus költőnek, amit ő a „költő vagyok és katolikus” kijelentéssel hárított el magától. Világlátásában, verseiben és egyéb írásaiban is tetten érhető az isteni megváltásba, a kegyelembe, a szeretetbe vetett hite, a bűnösök, az elesettek iránt érzett részvéte, de a létbe vetettség szorongató élménye, a magány feloldhatatlan érzése is.

Emléktáblája a Centrál Kávéház falán (Róka László felvétele)

Utolsó évei nagy részét Velemben és Székesfehérváron töltötte. Szívinfarktusban hunyt el Budapesten 1981. május 27-én. Művei jelentős hányada csak halála után jelent meg kötetbe gyűjtve, 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja lett.

Borítókép: Budapest, 1980. március 1. Pilinszky János otthonában. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Molnár Edit. Azonosító: MTI-FOTO-883672

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 308 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.

További cikkek:

Rágógumi a szemnek

Világnap nélkül is minden nap ünnep annak, aki kedveli…

New York a Nagykörúton

1894 augusztusában adták át az amerikai New York Életbiztosító Társaság palotáját, a híres kávéház október végén nyílt meg.

Keleti Éva életműve a Műcsarnokban

Bár sokan úgy gondolják, időskorban már fölösleges nyitni az új felé vagy megtanulni modern dolgokat, Keleti Éva, a magyar fotóművészet nagyasszonya szerencsére nem tartozik közéjük. Korábbi elhatározásának hátat fordítva 88 évesen tért vissza a fotóművészethez. És mivel annak fejlődése a digitalizáció irányába indult, így azzal is megismerkedett, eredményeit pedig most a nagyközönség is megcsodálhatja.

A Hotel Forum és a modern Budapest születése

A pesti Duna-korzó új életre kelt az 1980-as években. Ennek fontos momentuma volt a Hotel Forum 1981. november 28-i - ma 40 éves - megnyitása.