A legmagyarabb múzeum - svéd mintára

Egy kellemes napon bejárhatjuk Tolnát és Baranyát, barangolhatunk a Tiszántúlon és a Bakonyban, eljuthatunk akár a Viharsarokig. Mindezt nem valamely csodás technológia teszi lehetővé, hanem egy igencsak régi gondolat. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapötlete a messzi északon született.

Az első szabadtéri múzeum 1891-ben nyílt Svédországban. A svéd skansen név jelentése „a sánc”, az egykori katonai építményre utal. A mi „szentendrei sáncunk” - hűen az alapgondolathoz - eredeti, áttelepített épületek, illetve hiteles másolatok segítségével mutatja be egy-egy régió, tájegység falusi és városi építészetét, lakáskultúráját és életmódját. 

Az első mérföldkő Jankó János néprajzkutató a Városligetben felépített Néprajzi Faluja volt, amelyet a 1986-os millenniumi ünnepségek keretében mutattak be. A Néprajzi Múzeumban 1967. február elsején alakult meg Falumúzeum Osztály néven a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A jegyzék szerint az épített örökséget öt tematikus és tíz tájegység 311 tipikus lakóháza, gazdasági melléképülete, malma, temploma alkotja a 18. század közepétől a 20. század derekáig.

Ez az élő múzeumtípus több puszta díszletnél, Szentendre határban olyan, a korabeli életmódot és a helyi társadalmat is bemutató környezetet teremtettek, ahol a tanítás és a szórakoztatás szorososan összefonódik a szakmai munkával. A látogatók a programok során részesei lehetnek egy-egy jeles nap vagy ünnepkör eseménysorának, a húsvéti szokásoktól egészen a busójárásig. Ha csinálod, részt veszel benne, akkor válik igazán maradandóvá az élmény - ez a skanzen egyik alapelve. Így a múzeumban lehetőség van különböző kézműves tevékenységek kipróbálására, hétköznapi tennivalókban való közreműködésre, legyen az kenyérsütés vagy vajköpülés. Ez a kultúraközvetítés egyik leghatékonyabb, egyben legkézzelfoghatóbb módja.

A nyolc állandó kiállítás a Felső-Tiszavidéktől a Nyugat-Dunántúlon át az alföldi mezővárosig mutatja be hazánkat. Az önálló építmények között megtalálható a mezőhegyesi vasútállomás mása is, a Skanzen Vasút pedig Európa leghosszabb belső múzeumi vaspályája, több mint két kilométeres. A jövőt illetően tervezik egy középkori falu létrehozását az Árpád-kortól a 16. század építészetéig, továbbá az 1920 és napjaink közötti 20. századi átalakuló magyar falut is. Emellett elkezdődött az Erdély épületegyüttes fejlesztése is.

BORÍTÓKÉP: Szentendre, 1976. május 20. A kispaládi és botpaládi szalmatetős lakóházak a szentendrei skanzenben. Az 1972-ben önállóvá váló országos múzeum első épületcsoportját, a Felső-Tisza-vidék táji csoportját 1974-ben nyitotta meg. Az eredeti településrajz szerint a széles utca egyik oldalán állnak a porták lakóházaikkal és gazdasági épületeikkel. Mindegyik lakóház a berendezésével együtt különböző társadalmi réteg életmódját tükrözi, mint ahogyan a házhoz tartozó gazdasági épületek is a gazdaság nagyságának és jellegének felelnek meg. MTI Fotó/Készítette: Kozák Albert. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Azonosító: MTI-FOTO-876077 

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 311 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.