„Maradok, másként nem tehetek!”

A XX. századi magyar drámairodalom egyik legnagyobbja, akinek életét végigkísérte a szenvedélyes igazságkeresés és a szülőföldhöz való ragaszkodás. Irodalmárként és politikusként is sokat tett a kisebbségben élőkért, a magyar nyelvért és oktatásáért.

Karakter

2022.06.17 | olvasási idő: kb. 5 perc


Sütő András Kossuth-díjas erdélyi magyar író 1927. június 17-én, 95 éve a Kolozs megyei Pusztakamaráson született. „Mindig is nagyon szerettem olvasni, szüleim hagyták, mert az gondolták, hogy ez valamiféle titkos szenvedélye a fiúknak.” – mondta magáról egyszer. Azt hitték, hogy papi hivatásra készül, ezért bújja a könyveket. Édesapja már 8 éves korában traktorra ültette, a cséplés irányítását is rábízta. A nagyapjától örökölt kétholdas birtokukon már fiatalkorában a földeken kapálgatott édesanyjával.

Szüleivel, Sütő Andrással és Sütőné Székely Bertával (MTI fotó: Farkas Tamás)

„Néhány írásban elkukorékoltam a közös munka szépségét, és ezt az akkori szerkesztő hatalmas lelkesedéssel fogadta. Hát így írtam én egy kis könyvre való tíz karcolatot, amiért harmadosztályú állami díjat is kaptam. Állami díjas lettem 21-22 évesen, ami aztán nyilván azzal járt, hogy egyesek csodálattal, mások viszont érthető és kezdődő gyanakvással kezdtek rám tekinteni. Sajnos nem akadt egyetlen kritikus sem, aki engem nyíltan, őszintén és kegyetlenül felébresztett volna ebből a siker álomból.”

Erdélyben, Marosvásárhelyen (MTI fotó: Molnár Edit)

Főiskolai tanulmányait megszakítva a Falvak népe főszerkesztője lett. 1954-ben a hetilapnál a posztjáról azért mondott le, mert kötelezővé tették, hogy hetente jelenjen meg középparasztokat leleplező írás az újságban. Ezután Marosvásárhelyen az Igaz Szó című folyóirat főszerkesztő-helyettese lett, majd dolgozott a Művészet lapnál és az Új Élet főszerkesztőjeként is.

Illés Endre, Páskándi Géza és Csoóri Sándor társaságában (MTI fotó: Molnár Edit)

A Hajnali küzdelem címmel megjelent első novellája rögtön a romániai magyar irodalom élvonalába került. Írásaiban ízes humorral adott képet a paraszti életről, későbbi műveiben a személyiség és a hatalom összeütközésének problematikájával foglalkozott. Az Anyám könnyű álmot ígér című naplóregénye szociográfiai vallomás a mezőségi életéről, a nemzetiségi létről és a megmaradásról. 

Sütő Andrásné, Sík Ferenc, Sütő András és Lukács Sándor a Vígszínházban (MTI Fotó: Ilovszky Béla)

1965-től parlamenti képviselő, 1974-től a Romániai Írószövetség alelnöke volt. 1980-tól kezdve a Ceaușescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért csak Magyarországon publikálhatott. Szellemi száműzöttként élt tíz éven keresztül, aki megélte, megszenvedte magyarságát. „Ott kezdődik az ember, a magyar is, ahol összetéveszti magát mindazzal, amitől megfosztották. Mitől fosztották meg? Elemi emberi jogaitól, emberi méltóságától, nyelvétől, kultúrájától, történelmétől, jövőjétől. Ez ellen szólt nem egy drámám.” 

Kern András és Lukács Sándor színművészekkel (MTI fotó: Ilovszky Béla)

A Nagyenyedi fügevirág írása az anyanyelv és a közösség megtartásának az értékét hangsúlyozza. Az Advent a Hargitán című drámáját több magyar színházban is játszottak, Az álomkommandó színdarabja pedig elnyerte a magyar színikritikusok díját az 1987/1988-as évadban. 

Erdélyben, a Hargitán (MTI fotó: Farkas Tamás)

1989 decemberében aktív szerepet vállalt a romániai fordulat idején. A magyar nemzetiség helyzetéről írt cikkében ezt írta: „Amikor a magyarság az önálló iskolai hálózathoz ragaszkodik, az nem jelent semmilyen elszigetelődést. Az emberi jognak, a méltányosságnak, az egyenjogúságnak nincs nemzetisége. Egyetemes emberi értékekről és követelményekről van szó. A magyar nemzeti kisebbség nem előjogokra vágyik, csak jogaihoz ragaszkodik. Kollektív jogaival élve, nemzeti kultúráját felvirágoztatva, szellemi értékeivel és szorgalmas munkájával a közös haza értékeit és jólétét kívánja gyarapítani."

1990. február 10-én egymaga fogalmazta meg a toborzót és olvasta fel a rádióban, aminek hatására százezer magyar vonult az utcára, együtt énekelve a Miatyánkot. Sütő azt mondta, hogy az, aki évtizedek óta adja oda erejét a kisebbségi jogokért, annak kockázatot is kell vállalnia: „1990 márciusában íróként szégyen és gyalázat volna visszautasítanom azt a háromszáz főnyi fiatalt, aki megjelent az ablakunk alatt és odahívott, invitált, követelt engem a kultúrpalota tornyába elmondani azt, amit éreztem és fontosnak tartottam a diktatúra bukásainak a perceiben, a diktátor elmenekülése utáni órákban.” 

Portréja 1988-ból (MTI fotó: Ilovszky Béla)

Március 19-én, a marosvásárhelyi fekete március napján zajló etnikai zavargások következtében többen meghaltak, Sütő András súlyosan megsérült. Budapesten és Bostonban kezelték, a bal szeme világát azonban már nem tudták megmenteni. A négy hónapos gyógykezelés után visszatért Erdélybe.

Feleségével az Országház díszpáholyában (MTI fotó: Cseke Csilla)

A Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke, később pedig a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. Sütő András, az erdélyi és a magyar irodalom emblematikus alakja jelentős irodalmi hagyatékot hagyott maga után. A számos magyar kitüntetéssel díjazott író életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án hunyt el. 

Születésének 95 éves évfordulóján az MTVA Archívum m3.hu oldalán Sütő András 65 éves - Kamraszínház: Álomkommandó című riportműsorral emlékezünk a szerzőre.

Borítókép: Sikaszón, a székelyföldi Hargitán Készítette: Farkas Tamás, Tulajdonos: MTI Zrt. Fotóarchívum, Azonosító: MTI-FOTO-C__FA19840610002

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 315 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.

További cikkek:

Ikarus - szárnyalás földi utakon

1951. február 24-én állt forgalomba az első Ikarus autóbusz Budapesten. Egyes típusait nevezték „nejlonnak” és „farosnak”, sőt, még Ikarus babakocsi is készült. A Budapest–Bamako jótékonysági rallyn „aszfalt hernyóval”, csuklós Ikarusszal szelték át a Szaharát.

Kétszázötven éve tippelünk és reménykedünk

Mária Terézia császárnő és királynő 1762. március 26-án császári pátensben engedélyezte a genovai lottót, Budán 1770. szeptember 2-án rendezték meg az első lottósorsolást.

Schubert Éva, aki több nyelven volt képes mindent és mindenkit eljátszani

Kölcsey Ferenc távoli rokona, egyik ükanyja a költő unokahúga volt, dédapjának testvére vándorszínészkedett, Petőfivel együtt lépett fel Székesfehérvárott.

„Mi nem akartunk felnőni…”

Állította a Markos-Nádas-Boncz trióról a ma 60 éves Nádas György, aki 56 éve van a pályán, első fellépésekor ugyanis mindössze négyéves volt. Az előadott dalt édesapja, Nádas Gábor zeneszerző írta, meg is mutatjuk!