Szalay Karola tündöklése Budapesttől a milánói Scaláig

 

A szobafestő édesapa bájos kislánya nyolcévesen lett balettnövendék, majd nemcsak híres és népszerű, komoly színészi tehetségű balerina, hanem a megalakuló Balettintézet egyik első tanára, az Operaház örökös tagja és művészettörténész is, az egyetemen A tánc a képzőművészetben című dolgozatával kiváló minősítéssel szerzett doktori fokozatot. Az Operaházba az 1920-as évek azon fontos korszakában került magántáncosként, amikor a balettrepertoár alapvető átalakuláson és fejlődésen ment keresztül. A fiatal prímabalerina, akinek Jan Cieplinski, Brada Ede és Zöbisch Ottó voltak a mesterei, végtelenül bájos jelenség volt, tehetségét többnyire lírai és karakterszerepekben kamatoztatta. Művészi pályája mellett, már prímabalerinaként (állítólag Zsidelyné Tüdős Klára jelmeztervező biztatására) tette le a gimnáziumi érettségit az Erzsébet Nőiskolában (a későbbi Teleki Blanka Gimnáziumban), amelyről szenzációként a korabeli lapok fotótudósítással számoltak be, még arról is, hogy a fiatal sztár tejfölös paprikáscsirkével és mozival ünnepelte a sikeres vizsgát. Ezt követően egészen a doktori címig nem volt megállás.

Szalay Karola nemcsak technikai tudásának tökéletesítését tartotta fontosnak, hanem művészi, színészi kifejezőkészségének fejlesztését is, ehhez még az ünnepelt színésznő, Bajor Gizi segítségét is kérte, és még a Nemzeti Színház Sasfiók előadásában is fellépett. A mozi is felfedezte: az 1940-es Gül baba című zenés filmben a Georgiai hercegnőt alakította. Olyan emlékezetes előadások fűződnek a nevéhez, mint a Diótörő, a Seherezádé, a Csongor és Tünde,  a Coppélia, A fából faragott királyfi, a Sybill, az Igor herceg, A csodálatos mandarin vagy a Bolero. Olaszországba az 1940-es évek első felében költözött, amikor férjhez ment Italo Zingarelli olasz újságíróhoz, a La Stampa című lap munkatársához. Házassága alatt Carola Zingarelli néven is ismerték, a válását követően azonban hazatért, újra Budapesten táncolt, koreografált és tanított. Már az 1930-as években magán-balettiskolát szervezett, az 1950-es évek első felében pedig a Balettintézet oktatói gárdáját erősítette. Tanítványai közé tartozott az eredetileg balerinának készülő Esztergályos Cecília is. 

Nemcsak az 1920-as évek tehetséges, korszakalkotó, a teljes táncszínpadi univerzumot kibontakoztató, zenés „színházcsináló” ifjú nemzedékének volt kiemelkedő képviselője Nádasdy Kálmán, Oláh Gusztáv, Márk Tivadar, Ferencsik János, Harangozó Gyula társaságában,hanem kalandos sorsa és tehetsége később a milánói Scala balettmesterségéig is repítette, tankönyvet írt és rendszeresen szakcikkeket publikált. 90 éves korában bekövetkezett haláláig folyamatosan tanult és tanított, kereste a művészi kifejezés és együttműködés útjait és összművészeti megközelítését a táncművészeti pályát művészi és tudományos oldalról is oly jól ismerő mesternő.

Különleges pályafutása és sokoldalú alkotói lénye előtt az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára Dr. Sirató Ildikó vezetésével Művészet és tudomány – lélek és test címmel nagyszerű kiállítással és tanulmánnyal tisztelgett 2011-ben a művésznő születésének 100. évfordulóján.

 

 

Borítókép: Budapest, 1930. november 8. Szalay Karola (Tünde) és Brada Rezső (Csongor) táncművészek Weiner Leó Csongor és Tünde című balettjének egyik jelenetében az Operaházban. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Azonosító: MTI-FOTO-751678

 

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 325 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.