„Mégiscsak érdemes ilyen öregnek lenni!”

Nővére zongorázni tanult, ezért gyakori vendég volt otthonukban egy zongoratanárnő. A gyermek Tamás a rádión hallott egy dallamot, ami felkeltette az érdeklődését. Először csak a zongorán próbálta lepötyögni a hangokat, később - miután újra hallotta a dallamot -, már a harmóniákat is hozzátette. Amikor legközelebb jött a tanárnő, elmesélte neki, hogy milyen szép zenét hallott, és kérte, hogy hallgassa meg. Mivel még csak 5-6 éves kisfiú volt, le sem ért a lába a pedálokig, így állva játszotta el – mint kiderült – Boccherini menüettjét. Teljesen lenyűgözte a tanárnőt, hogy a gyermek kottaolvasás nélkül, hallás után képes volt előadni a művet. A fantasztikus zenei érzékkel megáldott fiú hatévesen kezdett járni a debreceni konzervatóriumba, ahová csak hétéves kortól lehet, de tehetségének köszönhetően Vásáry Tamással kivételt tettek. Nyolcévesen adta első koncertjét, amit úgy is hirdettek, hogy a „csodagyerek” zongoraestje. Az est iránt akkora volt az érdeklődés, hogy a pénteki koncertet szombaton és vasárnap is meg kellett ismételni.

 

Amikor Dohnányi Ernő – az akkori magyar zeneélet fejedelme – Debrecenben járt, bemutatták neki a tehetséget. A zeneszerző meghallgatta Tamás játékát, aki elmondta, hogy egy nap 3 órát gyakorolt. Mire Dohnányi így válaszolt: „Túl sok, egy óránál ne gyakorolj többet, a többit futballozzál.” Ezen a tanácson akkor még nagyon csodálkozott, de később megértette, hogy mire gondolt mestere. „Az embernek elsősorban embernek kell lennie és az emberség ott kezdődik, hogy elsősorban gyerek vagy. Látom azt a sok csodagyereket, akik tönkremennek azért, mert pszichológiailag hiányzik a gyerekkor. Ettől féltett engem Dohnányi, ma én ettől féltem a fiatalokat, ugyanúgy, mint ő.” 

1953-ban szerezte meg diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongoratanszékén. Ezt követően Kodály Zoltán tanársegédjének nevezték ki a Zeneakadémia Szolfézs Tanszékén. 1961-ben nagy sikerű londoni bemutatkozása a Royal Festival Hallban elindította nemzetközi karrierjét, mely során számos jelentős versenyen díjazták. Pályafutása alatt évi átlag 100 hangversenyt adott a világ legfontosabb zenei központjaiban, így többek között London, Párizs, Berlin, Bécs, Oslo színpadain. A karmesteri pálca is régóta vonzotta, a zongoristalét pedig már terhes lett számára. Miután levezényelte első koncertjét karmesterként, így érzett: „Az első akkordtól kezdve úgy éreztem, itthon vagyok, most itt jól érzem magam és a zongorázásnál már nem.”

Mint karmester, több mint 100 zenekarral dolgozott, köztük a legrangosabbakkal. Két angol zenekar igazgatója és első karmestere lehetett. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának elnök-karmestere és tiszteletbeli örökös főigazgatója.
 

Tokody Ilona operaénekes így beszél róla: „Gyermeki rajongás van benne a zene iránt. Egyenes lélek, egy olyan ember, aki soha nem árt senkinek sem. Hát hogyan lehetne ilyen hatalmas égszínkék szemekkel? Csak igazságot lehet mondani.”

Borítókép: Vásáry Tamás MTI Fotó, Készítette: Cser István Tulajdonos: MTI Rt. Fotóarchívum: MTI-FOTO-902415

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 327 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.