Az utolsó aranyágacska

1290-ben IV. (Kun) Lászlót felbérelt orgyilkosok ölték meg. Fiú utóda nem lévén kétséges volt, hogy felkutatható-e még olyan Árpád-házi herceg, aki örökölheti a magyar trónt. Végül az egyház kitartó támogatásának köszönhetően, és az Árpád-dinasztiából való származása okán a főnemesség is elfogadta örökösnek II. András unokáját, a Velencében nevelkedett András herceget. III. András (1290-1301) egy teljesen kimerített országot kapott örökül. Józan, higgadt politikus volt, évtizedes uralkodása alatt intézkedéseivel, törvényeivel megpróbált a polgárháborús viszonyokon úrrá lenni. Országlása alatt szinte folyamatosan harcolnia kellett trónja védelmében a főúri csoportokkal és az általuk támogatott trónkövetelőkkel szemben, ám az utolsó évekre sikerült konszolidálnia hatalmát és megerősíteni nemzetközi helyzetét is. Magyarország elindult a fejlődés útján. 1301. január 14-én bekövetkezett korai és váratlan halála következtében, fiú utód nélkül az ország soha nem látott anarchiába süllyedt. Az Árpád-kor több mint három évszázada a magyar történelem legfontosabb, meghatározó korszaka. De miért is dicső ez a kor, mely háborúktól, trónviszályoktól, vallási és politikai küzdelmektől volt terhes? Mert Árpád hadai új hazára találtak a Kárpát-medencében, ahol ma is élünk. Mert a korábban törzsekre tagolt magyarság lassan, de folyamatosan egységes néppé formálódott. Mert az Árpád-ház kiváló utódai Szent Istvántól egészen III. Andrásig lerakták az államiság alapjait, felépítették és meg is őrizték azt. Mert megindult a felzárkózás a fejlődésben élen járó területekhez, és a letelepedett, földműveléssel foglalkozó nép szorgalmát és eredményeit nem győzték dicsérni az idegen utazók. Mert kialakult a keresztény magyar egyház, mely megszilárdította és meggyőződéssé tette a keresztény vallást és erkölcsöt. Mert a szent királyok nemzetsége példás életű boldogokat és szenteket adott a katolikus keresztény világnak, a legtöbbet az uralkodóházak közül. Mert támogatta a tudomány, a kultúra terjesztését a megtelepedett szerzetesrendekkel együtt. Mert tetteik jelentősége máig hat írásos nyelvemlékeinkben, kulturális és művészeti hagyatékunkban, megmaradt román és kora gótikus stílusú építészeti emlékeinkben. III. András halálával férfiágon kihalt az Árpád-ház, az utódlás kérdése megoldatlan volt. Egyetlen tartományúr sem próbált meg trónra lépni, mivel történelmileg kevés idejük adódott családjaik tekintélyének ilyen mérvű elismertetéséhez, továbbá nem jött létre ehhez szükséges főúri egyezség. Így tehát olyan uralkodót kellett választani, aki az Árpád-dinasztiával és vérvonallal női ágon állt rokonságban. A trónra több jelölt is akadt, végül 1308-tól a nápolyi király fia, V. István magyar király dédunokája, Károly Róbert léphetett a magyar trónra. Ezzel a rend, a stabilitás megteremtése már egy új dinasztiára, az Anjoukra várt. Borítókép: Budapest, 1978. január 9. A magyar Szent Korona, a jogar és az országalma. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Ráfael Csaba. Azonosító: MTI-FOTO-879279 Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 289 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.