A 90 éves magyar hangosfilm… és ami mögötte van

1931. április 29-én kezdődött a magyar hangosfilmgyártás hazánkban. Az újjáépült Hunnia Filmgyár avatásának másnapján kezdték forgatni a tengerentúlon játszódó és hollywoodi műfajokra építő, western-romantikus stílusú A kék bálvány című filmet. 

Tekintsünk vissza az időben!

A világ első, fizető közönség előtti filmvetítését (tíz etűdfilmmel, közte a híressé vált A vonat érkezésével) a párizsi Grand Café alagsorában a Lumière fivérek 1896-ban tartották. Felvételeikből ugyanebben az évben már Budapesten is vetítettek, a millenniumi ünnepségsorozat keretében. A film szó először a Pallas Lexikon 1894-es kiadásának fotográfia címszavában jelent meg. 1901 a hazai filmművészet kezdetét jelöli A táncz című alkotással, melyet Zitkovszky Béla vetítőgépész kamerává alakított projektorral rögzített, hogy Pekár Gyula író tánctörténeti előadásához modern, mozgóképes hátteret biztosítson. A filmetűdökben a kor olyan ünnepelt színészei szerepeltek, mint a csárdást táncoló Blaha Lujza. Az 1916-ban alapított Corvin Filmgyár a világ hetedik filmgyára volt, a később világhírű Korda Sándor főrendező irányításával.

Mozinak a költő-színigazgató Heltai Jenő nevezte el ezt a csodavilágot. A mozgóképes világ soha nem látott kihívások előtt állt, amikor a kinematográf és a fonográf találmányának kombinálásával az olyan hangosítási kísérleteken túl, mint a lemezjátszó gramofon tölcséréből szóló biofon, a kép és hang celluloidszalagon való egyidejű rögzítésével próbálkoztak. A hanghullámokat elektromos impulzusokká, majd fénycsíkká alakító, és a hangcsíkot a filmszalag szélén cikkcakkos hangképként rögzítő technológia mellett a nagy áttörést jelentő Vitaphone eljárásnál a hangot egyoldalas lemezről játszották le, aminek a játékideje megegyezett a filmszalagéval.

Bár filmtörténeti fordulópontként tartjuk számon, a túlzó színházi gesztusokkal megvalósított első magyar hangosfilm nagyot bukott a Royal Apolló Moziban tartott 1931 szeptemberi bemutatón. Míg a férfi főszereplő Jávor Pál később a legnagyobb hazai filmsztár lett; a női főszerep az újsághirdetés útján talált Rédey-Radó Nelly első és utolsó filmes feladatának bizonyult. A fiaskót csak egy dolog élte túl: Angyal László és Harmath Imre Gózon Gyula által énekelt és mesterien elfütyült betétdala.

A második magyar hangosfilm, a Hyppolit, a lakáj már igazi kasszasiker lett. 

A mai Puskin mozi elődjében, a Fórumban bemutatott Székely István-film hangmérnöke a szakma legnagyobb tekintélye, a Németországban is tanult Lohr Ferenc volt, aki a Hunnia vezető szakembereként egy ideig az összes hangosfilm hangmérnöke volt. A zuglói filmgyár közelében nőtt fel és kiválóan hegedülő műegyetemi gépészmérnök-hallgatóként némafilmek „alázenélését” is vállalta diákkorában. A hangosfilmgyártás megindulásakor szerelték fel a filmgyárat német fény- vagy mágneshang rendszerű hangosfelvevő géppel, valamint a mozikat az új találmány leadószerkezeteivel.

A filmgyári fejlesztések alapvető fontosságúak voltak a hangosfilmgyártás fejlődéséhez. Kordáék világszintű technikát akartak és meg is szerezték. Cellotex elnevezésű hangelnyelő burkolatú üveg műtermet építettek, és önálló Siemens gépház és generátor, kameramozgató és háttérvetítő is létesült. A német Tobis-Klang hangrendszerű kilencmikrofonos hangfelvevő– és utószinkronizáló berendezést hosszú tárgyalások útján sikerült megszerezni félmillió pengőért, és Magyarország is licenszjogot szerzett a technológiára. A harmincas évek szinte összes filmje ezzel készült. Segítségként a német cég szakértője, Friedrich Dustmann is hazánkba utazott az első két film gyártásának idejére.

Érdekes adalék, hogy a Hyppolit forgatásához a rádiót is segítségül hívták, ugyanis eredeti hangokat nem tudtak előállítani a műteremben, így a már akkor létező rádiós archívumból kölcsönöztek hanganyagot. Lohr már az első filmnél megjósolta, hogy a hangosfilm-korszakban a mikrofonok elhelyezésére legalább akkora figyelmet kell a jövőben fordítani, mint a kameraállásokra.

A hangosfilmre való áttérésnél komoly gondot okoztak az anyagi nehézségek. A mozik nagy részénél bevételt meghaladó rezsiköltségről, kétszeres film- és vetítőgép-kölcsönzési díjakról, gépamortizációs költségekről panaszkodtak az üzemeltetők a némafilmekhez képest.

De már nem volt visszaút a hangosfilmkorszakból, aminek filmtörténetünk 1931-től 1944-ig terjedő, körülbelül 360, részben elveszett, filmmel fémjelzett korszakát nevezzük. Miközben egy fantasztikus, többségében színházi, színész-generáció nőtt fel a film műfajának sajátosságaihoz, nagyszerű mérnökök, technikai szakemberek munkáinak eredményeként csodálhatjuk kilencven év múltán is a sokszor egyszerű vonalvezetésű történetekben is „működőképes” színészi játékot. A torinói filmlaborban és a Thália filmgyárban képzett Kovács Gusztáv az 1910-es évek végén nemcsak Korda Sándor vezető operatőre volt, hanem Faludi Sándorral közösen filmlabor-alapítóként a hangosfilmgyártás utómunkájának sarokköve lett. Szakemberek sorát képezte ki a mesterségre, biztosítva ezzel a háború utáni filmszakma működését is.

Az említett Lohr Ferenc mellett jelentős hangmérnök volt az evezős olimpikonként is sikeres Kereszti Ervin; Lázár István; az 1945 utáni jelentősebb filmeknél közreműködő Rónai Gyula; Winkler Jenő; vagy a Szörényi Éva színésznő férjeként később emigráló műszaki főmérnök, Örményi István, aki a pasaréti filmgyár hangosfilm-gyártására való átalakítását, majd háború utáni helyreállítását is levezényelte. Pulvári Károly a Tobis-Klang rendszer magas licenszdíja miatt dolgozta ki saját hangrögzítési módszerét a Magyar Filmiroda laboratóriumában. A tehetséges szakember a Telefongyár és a Rádió mérnöke is volt, valamint haditechnikai fejlesztőként is működött. Elektrotechnikai cégének szabadalmain túl 1949 után elismert tudományos és kutatói pályát futott be Amerikában.

Az 1954-ben alapított, exportra is termelő, Filmtechnikai Vállalat profilja vetítőgépek, hangerősítők és egyéb segédeszközök gyártása, valamint a hazai moziüzemek műszaki felszerelése, berendezése és üzemben tartása volt. Főbb gyártmányai voltak a xenonívlámpás, stabil, mágneses és fényhangosfilmekhez készült professzionális 16 mm-es hangosfilm-vetítőgépek, fényhangosfilmekhez készített professzionális, hordozható 16 mm-es hangosfilm-vetítőgépek, beépített vetítőgéppel rendelkező gépkocsik, filmszínházi hangerősítők és kapcsolótáblák, írásvetítő készülékek, valamint vetítőernyők.

Ami a filmgyárat illeti, a II. stúdiót is megépítették, és 24 órás üzemmódra váltottak. 1936-ban további két műteremmel bővültek, melyek egybenyitásával 18 ezer légköbméteres zárt tér létrehozására nyílt lehetőség, medencével, saját légkondicionáló-berendezéssel és áramfejlesztővel. A háború miatti 1944-es leállás pillanatában a 7 műteremmel rendelkező gyár közel 1300 embert foglalkoztatott. Becslések szerint az alapítástól számítva közel húszmillió méternyi filmet forgattak le.

Borítókép: Budapest, 1960. november 25. Török Lajos tervező ellenőrzi a legújabb nagyteljesítményű vetítőgép prototípusának működését a Filmtechnikai Vállalatnál. A vállalat készíti a filmszínházak összes technikai berendezését. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Készítette: Marosi László. Azonosító: MTI-FOTO-820207

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 297 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.