Egy megszelidíthetetlen „kiskutya”

Amikor a rómaiaknak megjelent az égbolton a Szíriusz, a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép legfényesebb csillaga, akkor tudták, hogy beköszöntött a tartósan magas nappali maximum- és éjszakai minimum-hőmérséklettel járó, többhetes száraz, esőtlen időszak, amely latinul becézve a Kiskutya, vagyis a Canicula nevet kapta.

Érdekes, hogy míg más európai nyelvek a latinból egyenesen átvették vagy lefordították a kánikulai „kutyanapokat”, addig a magyarban még próbálkozták a „hőhónap” szóösszetételt meghonosítani, bár a Kutya meleg van! kifejezés nálunk is igen elterjedt. 

A rekkenő hőség kialakulásában jelentős szerepet játszik a beáramló észak-afrikai légtömeg. A Szahara algériai vidékét a marokkói Magas-Atlasz hegység teljesen leárnyékolja az óceán felől érkező nedves, hűvös áramlatoktól, így Algéria területére már csak a száraz, meleg levegő érkezik. Ettől keletre pedig már nem található számottevő domborzati akadály a partokon, így kedvező áramlás esetén a forró légtömegek könnyedén Európa felé veszik az útjukat, esetenként fel egészen a tundravidékig.

Hőségriadó esetén kerülni kell a megterhelő fizikai munkát, figyelni a fokozott folyadékbevitelre, a nehéz ételek kerülésére, a test vízzel hűsítésére, a napközbeni árnyékolásra, az éjjeli szellőztetésre, hiszen az átlaghőmérséklet akár csak egyszeri 25 °C fok fölé emelkedése már megterheli szervezetünket. A kánikula heteiben pedig mind az átlaghőmérséklet, mind ennek az időszaknak a tartama még tovább nőhet.

Borítókép: Kutya hűsöl gazdájával egy gumicsónakban a Balatonban MTI Fotó: Bojár Sándor Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-F___B19620812001

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 316 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.