A Mestersége színész-sorozat mai adásában a zárkózott, nehéz gyermekkorának gyötrelmeitől űzött, önbizalmában néha megtépázott nagyszerű színészt, Berek Katit vallatjuk, akit közönsége versmondása és mély hangú, szép kiejtésű magyar beszéde révén csakúgy a szívébe zárt, mint színpadi alakításai nyomán. Beszélünk az ismertségről, a tehetségről és az annak kibontását döntően befolyásoló körülményekről, a főiskoláról és a későn érésről, betegségéről, sikerről és sikertelenségről, boldogságról és boldogtalanságról. De leginkább a mesterségről és a műhelymunkáról beszélünk, az őt rendezésre biztató kiváló színházcsináló barátról: Gellért Endréről; a pódium varázsáról és nehézségéről; Nagy László költő barátságáról és az országszerte tartott rendhagyó irodalomórákról; az értelemmel átitatott önkeresésről; a rettenetességében is legjobban szeretett színházról.

Agárdi Géza (Képmérnök), Barabás Sándor (Rögzítésvezető), Bánhegyi István (Vezető operatőr), Gyurákovics József (Műszaki vezető), Klötzl Géza (Felvételvezető), Lakatos György (Hangmérnök), Molnár Tamás (Rendező munkatársa), Szolnoki András (Gyártásvezető), Szőke József (Fővilágosító), Török Ilona (Rendező), Virág Katalin (Szerkesztő), Vitray Tamás (Riporter)

Berek Kati (Műsor résztvevő), Lakatos György (Operatőr), Vitray Tamás (Műsorvezető)