Székesfehérvár, 1961. szeptember 15. Szovjet exporta szánt, félkész Ikarus 311 típusú autóbusz a keréken gördülő festékszárító infra alagút végén. A több száz lámpa 15 perc alatt szárítja meg a buszok fényezését. MTI Fotó: Kácsor László
IKARUS: A gyár a nevet az 1948-as államosítást követően kapta. Elődje az Uhri Testvérek Karosszéria-, Pótkocsi- és Kocsigyár volt. Az Ikarus gyár 1991-ben részvénytársasággá alakult, privatizálták majd 2007-ben bezárták. Az Ikarus 31 hosszú éveken át a mátyásföldi üzem egyik univerzális típusa volt, a gyártás az ötvenes évek végétől a hetvenes évek elejéig tartott, és eközben többször korszerűsítették a típust. Az orrmotoros jármu legnagyobb sebessége 76km/h volt. Készült belőlük harmonika ajtós és kézi muködtetésu lengőajtós változat is. A prototípus járművek 1956-ban készültek és ebben az évben már megindult a sorozatgyártás Kínába és Egyiptomba.Az Ikarus 31 szinte minden hazai közforgalmú közlekedési vállalatnál megjelentek, és rengeteg iparvállalat is vásárolt belolük. A jármű a kis befogadó képessége miatt nem volt közkedvelt Budapesten, így 1962-1963-ban kivonták őket a forgalomból, és vidéki közlekedési vállalatokhoz kerültek. A típust leginkább az NDK Jugoszlávia, Bulgária, Szovjetunió, Kína és Guinea vásárolta. A típus nagy hátránya a kis teljesítmény volt, így minden vásárlóban felmerült az igény, egy kicsit tágasabb és gyorsabb busz iránt. Nagy megkönnyebbülés volt a gyárnak, hogy Csepel Autógyár a D-413-as motorját 85 lóerorol 95 lóerőre fejlesztett D-414-es motorral pótolta, és ezzel megoldható volt a nagyobb teljesítmény iránti igény kielégítése. 1961-ben elkészült az Ikarus 31-es tovább fejlesztett változata az Ikarus 311. Ez az autóbusz már már megfelelt minden igénynek, így meglepően sokáig, 1972-ig gyártották őket. Hazai piacon is rengeteget eladtak belőlük.