A magyar nyelv nagymestere

Pesterzsébeten érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–történelem szakán diplomázott 1954-ben. Később megszerezte a nyelvtudományok kandidátusa címet, és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársaként kezdett el dolgozni, majd  az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar magyar nyelvi tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára, az Anyanyelvápolók Szövetségének főtitkára, majd elnöke lett. Több nyelvműveléssel foglalkozó szakfolyóiratnál dolgozott, a Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottságának tagja. 

Számos ismeretterjesztő és szakkönyv megírása mellett az országos ismertséget mégis a televíziónak köszönheti, legismertebb az Álljunk meg egy szóra! című műsora volt, amelyben egy-egy szónak, kifejezésnek a helyességét, eredetét, esetleges hibás használatát magyarázták el műsorvezető társával, Vágó Istvánnal. A nyelvművelő tévésorozat 500. adása alkalmából 1997-ben nívódíjat kapott.

- Kölyökkorom óta legkedvesebb időtöltésem a nyelvi játék – nyilatkozta egy 2012-ben készült riportban.  - Tízéves voltam, amikor első saját készítésű keresztrejtvényemet elküldtem a Fehér Barát című lapnak. Fő sorául közmondást választottam: "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra", és a kezdő "a" azonos volt az utolsóval. Meg is jelent az újságban, és egy nagy torta volt a jutalmam, amelyet futárral küldtek ki a lakásunkra. Ez a kedvtelés végigkísérte az életemet. Már meglett ember voltam, amikor 1970-ben az ugyancsak rejtvénybolond Vargha Balázzsal közösen megszerveztük a TIT-ben a Nyelvi játékok klubját, és húsz évig vezettük. Erről is megemlékezem a még idén megjelenő Nagy nyelvi játékkönyvben.

Másik kedvenc hobbija a sakk, fiatalon másodosztályban versenyzett.  "Kaszparovját", a kis sakkautomatát mindig viszi magával, ha elutazik. Sikerült párszor legyőznie, de a géppel nagyon nehéz elbánni - panaszolja -, vele szemben a döntetlen kivívása is szép teljesítmény.

- Az élet olyan, mint egy nagymesteri játszma – mondta 10 éve. - Az első szakasza a megnyitás, amikor igyekszünk magunkból embert faragni. Ez az iskoláink befejeztével véget ér. Akkor jön a középjáték a családalapítással, a megélhetésért folytatott harccal; ott fondorlatosan kell kombinálni. A magam nyolcvan évével már a végjátéknál tartok. De tudvalevő, hogy ügyes sakkozóknál ez akár húsz- negyven lépés is lehet...

 

Borítókép: Grétsy László nyelvész professzor a díjátadáson. Első alkalommal adják át a Junior Príma Díjakat a Szépművészeti Múzeumban, 2007. novemberében. (Fotó: MTI Fotóbank/Szigetváry Zsolt)

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 311 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.