Csákányi László 100!

Németújváron (ma: Güssing, Ausztria) született. Apja papnak szánta, tízévesen a kőszegi internátusba került. Egy iskolai színházlátogatás után döntötte el, hogy színész lesz, elhatározásához végül szülei támogatását is elnyerte. A Színiakadémiára 1939-ben vették fel, osztálytársai között volt Szemere Vera és Zenthe Ferenc. A Nemzeti Színházba hívták, de az oklevéllel katonai behívóját is kézhez kapta. A szovjet hadifogságból 1948-ban tért haza.

A Nemzeti már nem tartott rá igényt, paródiákkal, zenés burleszkekkel járta a vidéket. A Pesti Színházhoz került, útja innen az Úttörő, majd az Ifjúsági Színházhoz vezetett. 1953-tól a Fővárosi Operettszínház, 1956-tól a budapesti Petőfi Színház, 1963-tól a Vígszínház, 1971-től a József Attila Színház tagja volt, 1974-től a Vidám Színpadhoz kötötte szerződése.

Kiváló karakterszínész, sokoldalú jellemábrázoló művész volt, drámákban és vígjátékokban egyaránt otthonosan mozgott, igazi népszerűségét mégis egy dalnak köszönhette. Az Operettszínház 1955-ben mutatta be Huszka Jenő Szabadság, szerelem című operettjét, melyben Melchior doktorként elénekelte a Doktor úr, doktor úr, a maga szíve sose fáj című dalt. Még évtizedek múlva sem tudott úgy dobogóra lépni, hogy a közönség ne követelte volna tőle a dalt. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik A vén budai hársfák békésen suttognak című dal Eisemann Mihály Bástyasétány 77 című operettjéből.

A tévében vidám jelenetek állandó szereplője volt, a rádiókabaréban Agárdi Gáborral évekig ők bolondoztak a két krahácsi atyafi szerepében. Szeretett és tudott is szinkronizálni, ő adta Fernandel, Peter Ustinov, Charles Laughton magyar hangját. Igazán persze Foxi Maxi és Frédi, az egyik kőkorszaki szaki szinkronalakítása tette népszerűvé, de tőle kapta a hangját Karak, a róka a Vuk című rajzfilmsorozatban.

Filmen kevesebbet, de annál nagyobb sikerrel szerepelt. Egyik főszereplője volt az Indul a bakterház című klasszikus vígjátéknak, játszott az 1978-ban készült Rab ember fiaiban. Utolsó filmszerepe a tánc- és illemtanár Deutsch bácsi volt Koltai Róbert Sose halunk meg című vígjátékában.

Negyven évet töltött a pályán, Budapesten halt meg 1992. november 3-án. Művészi munkáját 1959-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1979-ben érdemes művész, 1984-ben kiváló művész lett. 2013-ban az ő nevét vette fel a százéves jubileumát ünneplő szentgotthárdi filmszínház. Lánya Csákányi Eszter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész.

1957. május 20. Bara Margit Lonci és Csákányi László Ottmár szerepében Vészi Endre: Fekete bárány című művének próbáján. MTI Fotó: Horváth Tamás, azonosító: MTI-FOTO-795992

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 290 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.