Dajka Margit, az igazi Bors néni

A nagyváradi rikkancslánynak már nyolcévesen pénzt kellett keresnie, hisz mosónő édesanyja, Veronka egyedül nevelte tizenhárom gyermekét, a szépen hegedülő és cimbalmozó, léha tánctanár apára a hétköznapokban nemigen számíthattak. A tizenegyedik gyermek, Margit fantáziájának szárnyakat adott, hogy édesanyja esténként, fürdetés közben gyönyörű meséket talál ki a gyerekeknek. A szülővárosában dúló spanyolnátha-járványt csak ő ússza meg famíliájából, ekkor egyedül ápolja rokonait. Az újságot áruló kislány a kávéházakba is bejáratos, Ady Endrével is megismerkedik, kevés zsebpénzét pedig olcsó, a karzatra szóló színházjegyekre költi. Amikor fogja magát, és szereplésre jelentkezik az éppen műsoron lévő operettbe, olyan sikere lesz nagyszájú liftesfiúként, hogy végérvényesen kiüti a nyeregből, azaz a szerepből a színházi kellékes kisfiát. Mindenki ismeri „Kisdajka” becenéven, még Kolozsvárról is eljönnek megnézni, és már tizenévesen szerződtetik. Két zseniális Margit pályafutása indul el akkortájt, Kisdajka mellett Manyika, azaz Kiss Manyi is Kolozsváron bontogatja a szárnyait. A Margitokat alkotóművészi vándormadár létük sokfelé sodorta, sorsuk több ponton is összefonódott, barátságuk pedig mindvégig megmaradt.

A fiatal tehetség – immáron budapesti – színházi öltözőjébe rendszeresen rajongói levelek érkeznek, ám a szépen fogalmazott sorok elragadtatott szerzőjének kilétét rejtély övezi. Egészen addig, amíg egy könyvön meglátja Móricz Zsigmond dedikációját és felismeri kézírását. Az íróval később jóbarátok lesznek. Bár többször volt férjnél (Kovács Károly és Bakay Lajos színész, valamint Kolczonay Ervin filmes, a Szerelmi láz című Csortos-Dajka film később Franciaországba emigráló producere is volt házastársa) élete szerelme az a katonatiszt volt, akit akkor ismert meg, amikor Kiss Manyival közösen a háborús időkben a Tábori Színházzal két hónapra a Don-kanyarhoz utaztak, hogy fellépéseikkel örömöt csempésszenek a fagyoskodó magyar katonák életébe. Lajtos Árpád még a fronton megkérte a színésznő kezét, ám a sors elsodorta őket egymástól, a férfi több mint 10 évet töltött hadifogságban, Dajka Margit halottnak hitte, mígnem a szabadulása után a metróépítkezésen segédmunkásként dolgozó férfi egy szép napon felhívta szerelmét telefonon. Közel 30 évig lesznek ezután elválaszthatatlan házastársai egymásnak olyannyira, hogy miután a beteg színésznő eltávozik, férje másnap saját elhatározásából követi őt a halálba.

Szerette az embereket, és imádta figyelni is őket az utcán, úgynevezett „figura-les”-t tartva. A csupa szív színésznő még a Kossuth-díja mellé járó pénzösszeget is rászorulóknak adományozta. Tudta, érezte, hogy kinek és mikor van szüksége egy jó szóra vagy egy tányér húslevesre. „Ami színt és ízt nem kapok meg a szerepeimtől, belefőzöm az ételeimbe.” – mondta egyszer. A Szindbád című filmet nemcsak Majmunkaként nyújtott alakításával fűszerezte meg, hanem a filmben szereplő finom ételeket is ő maga készítette el a stábnak. Csodásan főzött, és kollégái gondoskodó „Bors nénije” volt haláláig. Színész és becsületes, igaz ember!

Borítókép: Budapest, 1957. október 10. Dajka Margit Victor Hugo A nevető ember balladája című színművének próbáján. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Készítette: Horváth Tamás. Azonosító: MTI-FOTO-798423

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 321 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.