Manyika örök

Csecsemőként vitték Zágonba a kántortanító Magyarlónán született harmadik gyermekét, ahol szülei hamarosan elváltak és újraházasodtak. Viccesen emlegette, hogy neki három anyukája és apukája is van, de legjobban nagynénjét, Ilus anyut szerette, akinél nevelkedett. Támogatták tehetsége kibontakoztatásában, a kolozsvári zenekonzervatórium növendéke lett, de inkább a közeli színház felé kacsingatott, ahol már tizenöt évesen fellépett, két évre rá pedig Miskolcra hívták, ahol Móricz Zsigmond jósolta meg későbbi sikerét. 

A következő évadban már Szegedre csábították szubrettnek a város kedvence, Páger Antal mellé. Amikor a híres olasz Uferini cirkuszdinasztia Szegedre érkezett, szerelembe esett az ifjú illuzionista Alfredo Uferinivel, akihez rögvest férjhez ment és évekig a cirkusszal turnézott, de a család amerikai útja előtt Frédivel elváltak útjaik, Manyika pedig a fővárosban kezdte újraépíteni pályáját.

Tehetsége szárnyalt és hamar Budapest, majd a mozi kedvence lett. A Moulin Rouge revüje és az Operettszínház közönsége is imádta. Rendszeresen fellépett jótékonysági rendezvényeken is. A Fiatalság, bolondság című Eisemann-operettben énekelte el először az onnantól örökké hozzátapadó Jaj, de jó a habos sütemény című dalocskát. 

Egy ideig Margitként, sőt Zágoni Margitként is szerepelt a színlapokon, de hamar visszavette a hozzá olyannyira illő Manyi nevet. Sztár lett! Vörös téglás, 3 szoba hallos magasföldszintes villát bérelt a gyermekkora hegyeire emlékeztető környéken, az Árnyas út 18. szám alatt, ahol kertészkedett és állatokat, macskát, kecskét is tartott, egyik kutyáját is Zágonnak nevezte el. A mezítlábas, felhőtlen nyarakat minden évben otthon, Erdélyben töltötte a családdal.

Lehengerlő egyéniségével ösztönösen érzett rá a karakterekre anélkül, hogy utánaolvasott, értelmezett, gyötrődött volna. Mestere volt a közönséggel való összjátéknak és az ellenpontozásnak, és gyakran épített fel úgy egy szerepet, hogy előbb az ellentétét formálta meg. Mindig a közös produkció sikerének rendelt alá mindent, tisztelte a műszaki munkatársakat, a jelmezei tökéletességére viszont rendkívül kényes volt.

Megtapasztalta, hogy sikert elérni ugyan nehéz, de megszabadulni a sikertől még nehezebb. Amikor 1954-ben a Madách Színházhoz került és megkapta első drámai szerepét, Olgát a Három nővérben, aggódott, hogyan fogadják műfajváltását. Félt, nehogy az jusson róla eszébe a közönségnek, hogy „mogyoró van az ő tetején”. Félelme alaptalan volt, és még sok emlékezetes drámai alakítást nyújtott színpadon és filmen egyaránt. Kurázsi mamája is örökké emlékezetes marad.

Szeretett rosszalkodni és szemtelenkedni, gyakran telefonbetyárkodott hajnalban és a színpadon is kiváló időzített bombakészítő volt. Barátnőivel létrehozta a huncut Katica Társaságot, számtalan keresztgyereke volt, és szinte minden bevételét elajándékozta, nála lakó egyik unokaöccsét is taníttatta, csak élete utolsó éveire tudott saját lakást venni. Legjobb barátnője Komlós Juci, legjobb barátja Márkus László volt, de nagyon jóban volt Feleki Kamillal, Bilicsi Tivadarral is.

Optimizmussal kevert fatalizmussal szemlélte az életet, mely esetében bővelkedett kalandos fordulatokban és megpróbáltatásokban is. Károlyi István gróf is elrabolta a szívét, de a férfi anyja megakadályozta „rangon aluli” boldogságukat. Élethosszig tartó párjával, a Mukinak becézett Bakonyi Istvánnal, a színészek biztonságáért felelős katonatiszttel akkor ismerkedett meg, amikor Dajka Margittal együtt a Tábori Színházzal utaztak két hónapra a Don-kanyarhoz, hogy örömöt csempésszenek a fronton fagyoskodó magyar katonák életébe. Amikor a tiszt a háború után becsöngetett szerelméhez és együtt maradtak, veszélyes lett volna felfedni kilétét, így Manyika Nyúl úr álnéven a titkárjaként, sofőrjeként, kertészeként, házvezetőjeként mutatta be mindenkinek a férfit.

Némethy Attila zongoraművész, zeneakadémiai tanár, a Bartók Rádió zenei szerkesztő-műsorvezetője, aki gyermekként játszott vele együtt, így emlékszik: „Manyika egy csoda volt. Merem így leírni a nevét, hiszen mindenki így hívta, ráadásul már 5 évvel túléltem Őt. Amikor 10 évesen az unokája lehettem Fehér Klára Nem vagyunk angyalok című tévéjátékában, annyit tudtam, éreztem, hogy egy korszakos zseniális színésznő partnere lehetek. Mindig megmosolyogtatott a kortalan Csoda. Nekem akkor nagyon idősnek tűnt, de hát én el sem tudtam képzelni, hogy valaki hogyan lehet, mondjuk, 50 éves. Olyan nincs. Az már a matuzsálem. Éltes fejjel már látom, érzem, hogy Neki a színház, a színművészet volt az élet. Fanyar humora volt, el tudom képzelni, hogy az igazi boldogságot nem találta meg. Imádta a vicceket. Bilicsi Tivadarral a forgatás során rengeteget nevettek és ugratták egymást. Életem nagy ajándéka, hogy ismerhettem Őket.”

Mikszáth Kálmán A fekete városának nagy sikerű többrészes tévéváltozatában remek karakterfigurát hozott Köstler Matild lánynevelő-intézeti vezető szerepében. Úgy tartja a fáma, hogy a feszes forgatási menetrend miatt Karácsony napján is forgattak és az ünnep és a család szentségét nagyon tisztelő Manyika megorrolt a rendezőre, de még megcsinálta a jelenetet. A forgatás vége előtt meghalt, ez lett az utolsó jelenete, karakterének filmes megjelenését a forgatás hátralévő részében át kellett szervezni.

Sok titkot megtartott magának, de ez így van jól. Manyikától létet és emberséget lehetett tanulni. A játék volt a mindene és varázslatos ösztönnel tudta a színpadi hatáskeltés minden csínját-bínját. Remekül kiaknázta ezerarcúságát, az embereknek pedig mindig jó kedvük lett őt nézve. Életszeretete még nyugdíjaztatásának szomorúságán is felülkerekedett. Karinthy Frigyes szavaival vallotta: 
„Hogy folyton változtam mint a felhők s állandó voltam mint a makacsság (…) 
Mert sok mindent kínlódtam és éltem s mindenből maradt valami
Sok hitvány könnyből nehány gramm tiszta só sok lőréből pár icce párlat”
Ilyen esszenciális párlata volt ő a zseniális tehetségnek és egyéniségnek.

A kettős évforduló estéin a Manyika és a Kiss Manyi 100. filmszerepe című portréval is megidézi mindenki Manyikáját az Archívum  m3.hu oldala március 12-én és 29-én, a Nem vagyunk angyalok és a Mindenki gyanús című tévéfilmekkel körítve, a Mókatárban pedig a 6 éves Hitzig Jucikaként is elmondja véleményét a felnőttek viselt dolgairól.

Borítókép: Budapest, 1957. március 13. Kiss Manyi színművész öltözőjében, kollégái ajándékai között, amelyeket 46. születésnapjára kapott. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Készítette: Horváth Tamás. Azonosító: MTI-FOTO-795005

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 294 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.