Makovecz Imre, a magyar organikus építészeti iskola megteremtője

Makovecz Imre 1935. november 20-án született Budapesten. Gyerekként apja szülőfalujában, a Zala megyei Nagykapornakon ismerte meg a paraszti életforma ritmusát, ízeit, mértékeit. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben építészmérnöki, majd az Iparművészeti Főiskolán 1962-ben építőművészi diplomát szerzett. Néhány társával kulturális egyesületeket szervezett a sorvadásra ítélt falvakban, számos közösségi épületet sikerült megmenteniük. Sárospataki művelődési házát az építészek nemzetközi szövetsége a tíz legérdekesebb alkotás közé sorolta. Állását mégis el kellett hagynia, önkéntes száműzetésbe vonult: 1977 és 1981 között a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítészeként tevékenykedett. Minden műve jellemző példája stílusának: a siófoki evangélikus templom emberi arcra emlékeztető kapuját angyalszárnyak őrzik, a Farkasréti temető ravatalozójának belső tere emberi mellkasra emlékeztet. A paksi Szentlélek templom hozta meg számára az országos, majd világhírnevet: a karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetű, ívelt kapubejáratú épület 34 méteres tornyán kereszt látható, a tőszomszédságában emelkedő két kisebb tornyon pedig az aranylóan csillogó Nap és az ezüstösen fénylő Hold. A bejárat két oldalán a sötétség és a világosság angyala áll. Legismertebb műve, az 1992. évi sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon héttornyos épülete bárkaszerűen bordázott fa tetőzetrendszerével különleges látványt nyújtott, akárcsak a földszint üvegpadlója alá nyúló, gyökereit is láttató, csupasz tölgyfa. A csónakforma az Újvilágot akkor 500 éve felfedező Kolumbusz emlékét, a tornyokba zárt harangok a nándorfehérvári diadalt idézték meg. Száznál több épületet alkotott. Jellegzetes stílusjegyeit hordozza többek között a makói Hagymaház, az egri uszoda, a csíksomlyói nyeregben lévő Hármashalom oltár. A rendszerváltás után a piliscsabai orosz katonai bázis területén az ő tervei alapján épült meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem középkori hangulatot keltő épületegyüttese is. Munkásságát Ybl-díjjal (1969), Kossuth-díjjal (1990), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (1992), Magyar Örökség-díjjal (1996) ismerték el. 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2002-ben a Szabadság-díjat, 2003-ban a Prima Primissima díjat, 2011-ben a Szent István-díjat. Makovecz Imre 2011. szeptember 27-én hunyt el. 2013-ban kormányhatározat született életművének gondozásáról, emlékére évente Héttorony Fesztivált rendeznek. 2017-ben adták át a Makovecz Imre Emlékközpontot és Archívumot Budapest XII. kerületében, 2018-ban pedig a XX. kerületi Mátyás téren letették az első általa tervezett fővárosi templom alapkövét. Borítókép: Budapest, 1990. december 5. Makovecz Imre a dolgozóasztalánál. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Balaton József. Azonosító: MTI-FOTO-915927. Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 286 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.