Első a szép beszédben

Az 1905-ben Fekete Imreként született művész a középiskola után az Iparművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, de végül Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett 1923-ban. Ezután Székesfehérvárra szerződött, de mikor elterjedt, hogy Mariházy Miklós igazgató amorózót (hősszerelmest) keres Kaposvárra, nyomban jelentkezett. Itt figyelt fel rá először a szakma Márkus Emília partnereként. Két évvel később a berlini UFA Filmgyár színésze lett, és többek között a Csárdáskirálynő némafilmváltozatának Bóniját alakította. 1929-től visszatért Magyarországra és a némafilmek mellett a Belvárosi Színházban játszott.

Első hangosfilmje az 1932-ben készült Csókolj meg édes című vígjáték volt, melyet számos hasonló követett. Ezekről a szerepeiről így vallott később: „Ezek a jópofa fiatalemberek, szegények, kedvesek, vitába kerülnek a felettesükkel, jól beolvasnak, győznek és még a nőt is megkapják ráadásul… Még szerencse, hogy nem lettem nőgyűlölő, annyi nőt adtak nekem a szerzők.” A II. világháború egy időre elmenekült Hollandiába, de 1941-ben hazahozta a honvágy, és összeházasodtak Freda Manyival, akivel két gyermekük született. Az idősebbik Ráday Mihály, a 2021-ben elhunyt városvédő, Kossuth-díjas operatőr, rendező és televíziós szerkesztő. 

Az ország háború utáni felszabadulása a magyar színjátszásra is nagy befolyással volt. Az akkoriban a szakmát uraló légkörről Ráday Imre így mesélt egyszer: „Gyönyörű volt az összetalálkozás. Mindenki nagyon szerette egymást. A direktorok ott szerződtettek a Nemzeti alagsorában, a kolleganőknek kinőtt az eredeti színű hajuk. Mi kibéreltünk egy termet, s ott játszottunk, a régi nagy sikert újítottuk fel, a Francia szobalányt. Ez volt annak idején Tolnay Klári nagy kiugrása a Vígszínházban.” 1945-ben színész-rendezőként szerződött a Nemzeti Színházhoz, és az 50-es években számos budapesti teátrumban játszott nagy sikerrel. 1956-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is tanított. 1957-től 1970-es nyugdíjazásáig a József Attila Színház tagja volt, de 1973-ig még vállalt színpadi fellépéseket.

Kiemelkedő színházi alakításai voltak többek között Razumihin Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésében, Pali Hunyady Sándor Lovagias ügy című tragikomédiájában, Des Prunelles-ként Victorien Sardou-Émil de Najac Váljunk el! című darabjában, Kardos szerepében Zsolt Béla Erzsébetvárosában és Morell tiszteletesként G.B. Shaw Candida című komédiájában. A színház mellett olyan játékfilmekben és televíziós produkciókban volt látható, mint A hölgy egy kissé bogaras, a Keménykalap és krumpliorr, a Kísértet Lublón, az Angi Vera, a Tudós nők vagy a Félpenny. Hangját számos rádiójáték őrzi, és az 1970-es években az Életet az éveknek című nyugdíjasoknak szóló televíziós sorozat szerkesztő-műsorvezetőjeként is láthatta a közönség. Az érdemes és kiváló művészt a színészek között elsőként szép beszédéért Kazinczy-díjjal is kitüntették 1967-ben.

Ráday Imrére a mai napon az MTVA Archívum online csatornáján az m3.hu-n a Tudós nők című tévéjátékkal emlékezünk. Tartsanak velünk!

Borítókép: Ráday Imre színművész MTI Fotó, Készítette: Keleti Éva Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum: MTI-FOTO-794939

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 323 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.