A gyógyulás helye

A XIV. század harmincas éveiben itt épült meg a Szentlélek-lovagrend kórháza. Az 1536-ban a török elől menekülő Oláh Miklós esztergomi érsek már külországban emlékezett vissza a felhévízi hőforrások jótékony hatására. A fürdőkultúrájukról nevezetes törökök pompás fürdőket emeltek itt. A török kiűzése után, 1687-ben királyi rendelettel kincstári tulajdonba vették, majd bérlők kezére adták a fürdőket.

A fürdőélet fellendülése Palotai Fülöp nevéhez köthető, 1884-ben a kincstártól megvásárolta a területet, az uszoda és a malomtó mellett népgőzfürdőt, majd gyógy- és iszapfürdőt létesített. Az uszoda egy női és egy férfi úszómedencéből állt; a kétemeletes épület férfi és női medencéjét elválasztó épületszárnyat 1959-ben bontották le.

A századelőn a Szent Lukács volt a legnépszerűbb budapesti fürdő. A bevételt a Kristály ásványvíz értékesítése is gyarapította. Korányi Frigyes egyetemi tanár így fogalmazta meg szakvéleményét: „kiválóan kellemes, üdítő ital, kitűnő és hasznos italul szolgál idült gyomor- és bélhurutnál, különböző idült betegségekből eredő gyomor- és étvágyzavaroknál”.

Az 1910-es években megindult a fúrásos vízfeltárás és forrásfoglalás. Schafarzik Ferenc műegyetemi tanár javaslatára 1919-ben a fürdőépület előtti parkban fúrták meg a Lukács II. számú, 22 méter mély kutat, mely 62 Celsius fokos vizet adott. Az ivócsarnok 1937-ben épült meg.

A II. világháborúban a fürdő súlyosan megrongálódott. Államosították, és a szomszédos Császár fürdővel közösen üzemeltették. Az egykori szálloda helyén a Reuma Kórház és a Balneológiai Kutató Intézet épült meg, majd a kórház beolvadt az Országos Reuma- és Fizioterápiás Intézetbe, az uszodát pedig a Fővárosi Fürdőigazgatóság vette át. A Földmérő és Talajvizsgáló Iroda 1955–1956-ban végzett újabb sikeres hévízfeltárást.

Az első komplex fürdőgyógyászati osztály a Lukácsban jött létre 1979-ben. Európában egyedülálló iszapfürdő működött itt, egészen 1999-ig, amikor megkezdődött a teljes rekonstrukció, amely 2013-ban fejeződött be. A világ minden tájáról érkeztek és érkeznek ide ma is gyógyulni vágyók, és a sikeres kúra után sokan helyeznek el hálaadó táblákat a fürdő udvarának falán.

A felújítás után számos olyan művész, színész, sportoló nevét örökítették meg emléktáblán, akiknek második otthonuk volt a fürdő. A Lukács a magyar irodalomban is kivívta az őt megillető rangot. Ottlik Géza Iskola a határon című művében 1957 júliusában indítja a regény idejét: „Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács-fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva, s néztük a sok napozó civilt.”

A fénykép azt tanúsítja, hogy egy év múlva, 1958 augusztusában már tombolt a táskarádió-őrület, ami elnyomta (volna) Szeredy Dani motyogását. A Lukács számtalan más irodalmi műnek és személyes sorsnak adott teret. Sok mindennek, reménytelen szerelmeknek is, mint amiről a méltatlanul feledett költő, Nadányi Zoltán számolt be 1955-ben:

Hallgatagon feküdtünk egymás mellett

a Lukácsfürdő napozó tetőjén.

Azt hittem, arról hallgatsz, amiről én.

Borítókép: Budapest, 1964. május 6. A Szent Lukács gyógyfürdő épülete. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Mező Sándor. Azonosító: MTI-FOTO-847111

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 303 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.