"Zenebohóc szerettem volna lenni..."

...de színésznek született. Bársonyosan zengő mély hangjával, csodálatos színészi átváltozásaival, feledhetetlen humorával írta be magát a magyar színháztörténetbe. 85 éves lenne Sztankay István színművész, a Nemzet Színésze, akire gyermekei segítségével - sosem hallott sztorikkal - emlékezünk.

Karakter

2021.02.13 | olvasási idő: kb. 7 perc


Sztankay István azon halhatatlan magyar színészek közé tartozik, akik roppant mély nyomot hagytak a hazai színjátszás, a szinkronszínészet és a televíziózás történetében. Ki ne emlékezne a Bors című ikonikus filmsorozatra, mely a Tenkes kapitánya és a Princ, a katona után a Magyar Televízió harmadik legnagyobb vállalkozása volt akkoriban? Ki ne ismerné fel egyedi orgánumát a Csupasz pisztoly Drebin hadnagyának, Leslie Nielsennek, a Van, aki forrón szereti vagy a Minden lében két kanál című filmekben Tony Curtisnek, illetve a hazai kincsek közül Süsü, a sárkány című bábfilmsorozatban a jó királyfinak kölcsönzött hangját? Megannyi parádés szerep a drámától a kabaréig, varázslatos partnerek színpadon és magánéletben, megszámlálhatatlan elismerés és díj, és nem utolsó sorban két csodálatos gyermek - Orsolya (színész) és Ádám (újságíró) -, akik nemcsak nevükben, hanem személyiségükben és munkájukban is továbbviszik Sztankay István emberi és művészi örökségét. 

Budapest, 1964. május 11. Sztankay István, a budapesti Nemzeti Színház tagja és második felesége, az első gyermeküket váró Kun Magda színésznő műtermi fotózáson.
Sztankay István Budapesten született 1936. február 14-én. Édesapja, a görögkatolikus papként tevékenykedő Sztankay András és édesanyja, Smóling Sarolta szegénységben éltek, de emelt fővel viselték helyzetüket. Nyolc gyermekük született, István utolsóként. Hármuknak jutott teljes élet egy bátyjával és nővérével, mert akkoriban gyakori volt a csecsemőhalál, egy fiút pedig a Bodrog vitt el. Ha valaki az ötvenes években görögkatolikus pap volt, az utódai túl sok jóra nem számíthattak: a legkisebb, szerencsét próbáló fiú a Színház és Filmművészeti Főiskola felvételijén édesapja foglalkozásaként a pásztort jelölte meg. Lelkipásztort. 
Budapest, 1964. május 24. A színész válogatott tagjai, első sor: Zenthe Ferenc, Koós János, Major Tamás, Aradszky László, Bodrogi Gyula és Sztankay István (b-j), álló sor többek között Hadics László, Fonyó József, Kautzky József, Bitskey Tibor, Szersén Gyula, Fülöp Zsigmond, Szirtes Ádám, Garas Dezső, Medelényi Vilmos, Suka Sándor a 22. alkalommal megrendezett Színész-Újságíró Rangadó elnevezésű labdarúgómérkőzésen és szórakoztató találkozón, a Népstadionban. A mérkőzés 3:6 arányú végeredménnyel zárult. MTI Fotó: Pálfai Gábor
Sztankay István tizenkét évesen látta először a Hamlet című filmet Laurence Olivier főszereplésével. Elmondása szerint neki köszönheti, hogy színészi pályát választotta, melyre nagyon tudatosan készült szellemileg és fizikailag egyaránt. Kiskamaszként Moliére-t, Shakespeare-t és Csehovot olvasott, a tudatosság jegyében öttusázott, bokszolt, focizott, lovagolt, vívott. Méltó színésszé szeretett volna válni a majdani, áhított nagy szerepekhez. Nem véletlen, hogy már gyermekkorában Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt, és később az élet számos területén kipróbálta magát: dolgozott segédkántorként, kifutófiúként, anyagmozgatóként és föld alatti építkezésen csillésként. 
Budapest, 1968. március 31. Sztankay István színész (k) és Antal Imre zongoraművész, a Magyar Televízió Halló fiúk, halló lányok című műsorának vezetője (j) a Bors című hatrészes tévésorozat forgatása közben.
És aztán színész lett: 1961-ben lediplomázott, majd Miskolcra szerződött. 1963 és 1974 között a budapesti Nemzeti Színháznál dolgozott, 1990-ig a Madách Színház társulatához tartozott. 1991-től nyugdíjba vonulásáig a József Attila Színház tagja volt. Nagyon kevesen tudják, hogy Sztankaynak volt egy Laurence Olivier által dedikált fotója, amit mindenhova magával vitt, hogy a „mester” mindig ott legyen vele, szinte minden színházi fellépésén. „Bárcsak tíz centivel magasabb lettem volna és szőke, olyan, mint Laurence Olivier!....Akkor milyen sokra vittem volna!” – idézi fel lánya, Orsolya az édesapjának erre a gyakran emlegetett, humorral átszőtt - talán Sztankay által valahol mégis komolyan gondolt - önironikus mondatát.
Budapest, 1971. október 22. Sztankay István és Törőcsik Mari Shakespeare: Rómeó és Júlia című drámájának próbáján a Nemzeti Színházban. A színművet február 26-án mutatják be Major Tamás rendezésében.


Ahogy Kudlik Júliát és Antal Imrét, a Szeszélyes évszakok műsorvezető párosát összeboronálta gondolatban a közönség, úgy Schütz Ilát és Sztankay Istvánt is. Ők ketten olyan sokszor alakítottak párt a filmekben és a színpadon, hogy mindenki azt hitte, a való életben is házasok. 


Budapest, 1978. november 16. Schütz Ila (Doris) és Sztankay István (George) Bernard Slade Jövőre veled ugyanitt című vigjátékának próbáján a Madách Kamara Színházban.
A legendás színészpáros a Jövőre, veled, ugyanitt című darabot ötszázszor adta elő. Annyira ismerték egymást, hogy „amikor egyedül jelenek meg, akkor azt mondják, hogy hol van a Schütz Ila, ha Schütz Ila egyedül jelenik meg, akkor azt mondják, hol van a Sztankay. Szóval nagyon összeboronáltak. De tulajdonképpen mind a kettőnk magánélete egész másképp alakult, de nagyon sokszor játszottunk együtt és nagyon ismerjük egymást. Szinte jobban ismerjük egymás arcát, mint a férjeink, feleségeink, mert annyit láttuk egymást például a Niel Simon darabban.” – mesélte Sztankay egy televíziós interjúban. A humor Schütz és Sztankay magán- és színházi életében egyaránt elmaradhatatlan „kellék” volt, a nagyközönség emlékezetében elsősorban állandóan marakodó házaspárként élnek tovább. Ékes példája ennek A 78-as körzet című vígjátéksorozatban nyújtott alakításuk, amelyben örökérvényű igazságok bemutatásával tartanak görbe tükröt a házasélet rejtelmeiről a nézőknek.
Részlet A 78-as körzet című sorozatból, melyben feleségét Schütz Ila alakítja

„Imádott utazni, imádott elmenni egy napra valahova. Az utat szerette, amíg odaért valahova. Amint megérkeztünk, mondta, hogy ez nagyon jó, de most megyünk haza. Papa tele volt vágyakkal és mindig a humor útján kirándultunk. A 70. születésnapján elvittük a Vatikánba. Az ottani első boldog pillanata az volt, hogy egy, a Vatikánban dolgozó magyar nő felismerte, aki aztán Papát körbeudvarolta, kapott tőle néhány könyvet a múzeumról ajándékba. Ezt imádta. Majd elindultunk a múzeumba, amikor is megállt egy pillanatra és határozottan közölte: „Attya úr isten! Végig nem nézzük mi ezt négy órában. Van itt egy leágazás, nézzétek, a Sixtus-kápolnához. Na, az a legjobb, ha itt ezt mi most szépen le is vágjuk!” Így is lett: a kápolnát megnéztük és hazamentünk a szállásra. Nem láttunk semmit szinte, mert mi ott azt jól levágtuk.”


Tizenhárom szakmai díjat kapott élete során: a Kossuth-díjon át a Jászai Mari-díjig, a Nemzet Színészétől az Erzsébet díjon át szinte minden elismerést elnyert. Felsorolni is nehéz lenne, tehetsége és a közönség és a szakma felé áradó szeretete és elismerése nem is díjakban fejezhető ki. Emlékszünk rá, ha a hangját halljuk a rádióban, ha az arcát látjuk a televízióban, ha a rá oly jellemző spét (késleltetés, késés, mely kínos szünet, ebből fakadóan humorforrás) technikájára gondolunk, amelyet előszeretettel és remekül alkalmazott kabaréjelenetekben.


Budapest, 1988. május 13. Sztankay István, a József Attila Színház tagja

Sztankay István sírja a budapesti Farkasréti temetőben színész kollégája és barátja, Schütz Ila sírja mellett található, ahol bárki felkeresheti, akinek kedve támad erre.



Borítókép Sztankay István színművész Tulajdonos: MTI Rt. Fotóarchívum Készítette: Farkas Tamás Azonosító: MTI-FOTO-866368



Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 291 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.

További cikkek:

Regnum Marianum

Hetven esztendeje, 1951. szeptember 23-án robbantották fel a Városliget szélén álló Regnum Marianum-templomot.

Skála Kópé, pécsi kesztyű és társaik

A reklámok életünk elválaszthatatlan részei. Néha igencsak bosszantóak, amikor épp kedvenc műsorunk legizgalmasabb epizódját szakítják meg, de többnyire már megszoktuk, tudomásul vettük, hogy vannak. Voltak és lesznek.

Búcsúzzunk vidáman 2019-től!

És persze kezdjük ugyanilyen derűsen az új esztendőt. Mutatjuk, mivel készültünk, hogy jó hangulatban teljen az év vége, és ugyanígy közeledjen az újév. Humort minden mennyiségben, és egyéb ikonikus klasszikusokat hozunk, amelyeket mindig szívesen újranézünk, így garantált a kikapcsolódás.

Budapest, Csudapest

Föld alatt, majd föld fölött és időben is elkezdtük bebarangolni fővárosunkat, hogy megmutassunk néhányat érdekességeiből. Ugyanezt folytatjuk, mégis nagyon másképp, hiszen a Csudapest című film felújított UHD-verziójával kalandozzuk körbe Budapestet.