Várnai György karikaturista, rajzfilmrendező 100 éve született

A magyar animációs filmművészet egyik elindítója 1921. november 26-án született Budapesten.

Karakter

2021.11.26 | olvasási idő: kb. 2 perc


Az Iparművészeti Főiskolán grafikusként szerzett diplomát, tanulmányaival párhuzamosan a Színházi Magazin, a Délibáb, az Újság, a Tolnai Világlapja külső munkatársa volt. 1946-tól 1951-ig a Szabad Száj karikaturistája volt, fanyar humora, meglepő ötletei és sajátos alakábrázolása tette népszerűvé. 1951 és 1957 között a Mafilm Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió, majd a Pannónia Filmstúdió munkatársaként dolgozott, 1957-től a Ludas Matyi című élclap belső munkatársa volt.

A Ludas Matyi vicclap szerkesztőségében (MTI Fotó: Zinner Erzsébet)

Barátja volt a magyar rajzfilmet megteremtő Macskássy Gyula rendező, akivel tervezőként, majd 1960-tól forgatókönyvíróként és társrendezőként működtek együtt. Első közös munkájuk, az 1951-ben készült „A kiskakas gyémánt félkrajcárja” volt az első magyar rajz-játékfilm. A nagy sikerű „A ceruza és a radír” (1960) után következett a „Párbaj” (1961), amely a modern rajzfilm klasszikusává vált. Az első magyar rövidjátékfilmként nyert díjat a Cannes-i Filmfesztiválon (a zsűri különdíját), és a következő évben Oberhausenben is kitüntették.

Macskássy Gyula és Várnai György „Tíz deka halhatatlanság” (1967) című filmjük egyik képét vizsgálja (MTI Fotó: Molnár Edit)

Macskássy és Várnai álmodta meg az első magyar rajzfilmsorozatot, a „Petit”. A kisfiú alakja annyira elnyerte a közönség tetszését, hogy két széria is készült belőle, 1963-ban és 1967-ben. Várnai György keze munkáját dicséri a Gusztáv sorozat több része, valamint a Frakk, a macskák rémének 22 epizódja.

Irma néni, Szerénke, Lukrécia, Károly bácsi és Frakk (MTI Fotó)

Hősei dönteni képtelen emberek. A karikatúra műfajában nem pályázott könnyű sikerekre, sokféleképpen tudott nevettetni, de műveire leginkább mégis a fekete humor volt jellemző. Minél sötétebb volt az általa ábrázolt konfliktus, minél elképesztőbb a lerajzolt szituáció, annál „gyilkosabb” a humora. Mesterien mutatta be, hogy a nevetségest csak egy hajszál választja el a félelmetestől.

Jelenet a Gusztáv egeret fog című epizódból (MTI Fotó: Maár Mariann)

Az élet minden területén megtalálta az abszurd helyzetekben rejlő komikumot, amelyet epigrammaszerű tömörséggel, éles kritikával, ellenállhatatlan humorral rajzolt meg. Ezekből a rajzaiból nyújtott át jó néhányat olvasóinak az 1965-ben kiadott „Csendélet” című albumában. Reklámfilmeket is készített, számos kiállítása az országban, de Brüsszel, Krakkó, Montréal, és Nyugat-Berlin közönsége is megcsodálhatta rajzait.

Munkáját 1965-ben Balázs Béla-díjjal, 1967-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki. Várnai György 1991. november 12-én halt meg Budapesten. 1999-ben az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon emlékkiállítást rendeztek tiszteletére. A karikatúrakiállítás egyik látogatóját rajzolja éppen (MTI Fotó)

Borítókép: Budapest, 1964. április 3. Várnai György munka közben. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Molnár Edit. Azonosító: MTI-FOTO-846994

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 309 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.

További cikkek:

Jég, dupla whiskyvel?

A számos műfajban járatos, ma 75 éves énekes-zenészre, Horváth Károlyra koccintunk, akit az egész ország Charlie-ként ismer.

Tíz esztendeje némult el a bársonyos hang

Polgár László, a Kossuth-, Liszt Ferenc- és Grammy-díjas előadóművész basszus szerepekben nyújtott emlékezetes alakítást, de a közönség tapsát tartotta a legszebb zenének. (Videóval! Polgár László és lányai éneklik Presser-Sztevanovity-Horváth: A padlás című musicalének népszerű betétdalát!)

Elszegődtek Budapestre mackónak

A hatvanas évek elején Gálcsiki János azt énekelte, hogy elszegődne Budapestre mackónak. Csaknem 310 ezer digitalizált fényképünkből ezúttal Budapestre elszegődött mackókat ábrázoló felvételeket válogattunk.

Császár Angelát köszöntjük!

Születésnapján köszöntjük a Jászai Mari-díjas Érdemes és Kiváló Művészt, akinek színpadon, filmen, rádióban és a pódiumon is emlékezetes élményeket köszönhetünk. Szakmai és emberi történetek sokasága fűzi a Nemzeti Színházhoz, melynek évtizedekig tagja volt; a Budapest Orfeum című sikerszériás produkció pedig ma már fogalom.